Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Dr. Tóth Imre: Nagy orosz nyelvészek. I. A. Baudouin de Courtenay, a modern nyelvtudomány úttörője

2.3. A nyelvről alkotott másik jelentős nézete az, hogy a nyelv rendszer, amelynek tagjai egymással bonyolult kapcsolatban vannak. A nyelvtudomány úgy tekinti a nyelvet, mint olyan rendszert, „amely részekből áll, azaz különnemű kategóriák összessége, amelyek egymással szoros organikus (belső) kapcsolatban vannak

1'. (Néhány megjegyzés a nyelvtudományról és a nyelvről) [11], A nyelvi jelek kapcsolata, rendszere állandó mozgásban van: „A nyelvben a tovább nem osztható nyelvi egységek összekapcsolódási helyeinek állandó eltolódása megy végbe. Hol (megnövekszik egy nyelvi egység a másik rovására, hol fordítva elveszti állományának egy részét a másik hasznára" [12], A nyelvi jeleknek az egymást feltételező és egymástól függő kapcsolatának hangsúlyozásával a nyelv rendszerszerű elképzelését készítette elő. F. de Saussure szintén hasonló módon határozta meg a nyelvi jelek kapcsolatát. „A nyelv olyan rendszer — írja Saussure —, amelynek minden része össze lehet és össze kell, hogy legyen kapcsolva szinkronikus viszonyban" [13]. Kettőjük felfogása között az a különbség, hogy Saussure a rendszer tagjainak szinkron kapcsolatát hangsúlyozza. 2.4. A nyelvet a kazányi iskola megalapítója pszichológiai valóságnak tekintette. Ez azonban nem vezette őt a teljes pszichológizmusba. Felismerte, hogy a nyelv pszichológiai háttere csak a társaddalomban realizálódhat: „Mivel a nyelv csak az emberi társadalomban létezhet, a pszichológiai oldalon kívül mindig észre kell vennünk benne a szociálist is [14]. Az egyéni nyelvek a társadalmon belül igen sokrétű gazdag hatásnak vannak kitéve. Az egyedek társadalmonbelüli nyelvi és szellemi kölcsönhatását Baudouin de Courtenay a nyelvtörténet és a társadalom-történet alapvető feltételének tartotta. Hogy milyen fontos szerepet szánt a nyelvi változásokban a szociális, a közösségi faktornak, azt egy kevéssé ismert tanulmányával szeretnénk illusztrálni. A nyelv pathológiája és embriológiája című művében, abból az újgrammatikus tételből kiindulva, amely szerint minden változás forrása az egyéni nyelvben keresendő, felveti azt a kérdést, hogy a beszédhibában szenvedő ember miért nem lehet nyelvi változás elindítója. A kérdésre a választ abban látja, hogy a defektes egyén nyelve a közösség szempontjából nem egyenértékű a normális beszédű emberével. Ennek oka az, hogy a defektes beszédű hangjai észrevehetően elütnek a közösségi hangtípustól. Ez a beszédhibás ember hangjainak „rútságában" jut kifejezésre. Mivel az egyéni nyelv defektes hangja elüt a közösség által megszokott és elfogadott hangtípustól, a közösség ellenőrzése és ellenállása miatt nem kerülhet be a közösségi nyelvbe. Ilyen módon nem válhat nyelvi változás forrásává szemben a hosszabb idő alatt felhalmozódott apró jelentéktelennek látszó eltolódásokkal, amelyek végülis az egész közösség nyelvének változásához vezetnek. 2.5. A nyelvi jeleket statikus és dinamikus szempontból osztályozza Baudouin de Courtenay. A nyelvi statikáról és dinamikáról szóló tétel igen korán megjelenik nézetei között. Néhány általános megjegyzés a nyelvtudományról és a nyelvről c. fiatalkori művében 173