Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

A pusztító háború festésére művészien válogatott igéi (violari, infirmare, infringere, subruere, atterere, vastare, exscindere, abolare . . .) egyrészt jelentéstartalmukkal (elpusztít, gyújtogat, gyengít, letör, semmivé tesz, feldúl, tönkretesz, fosztogat, megsemmisít, stb.), másrészt az igék egymásutánjában is érzékelhető fokozatosságra, helyesebben fokozásra való tudatos törekvés útján, szinte érzéki erővel elevenítik meg a háború rombolását és rettenetességét. A Schola Ludus utolsó jeleneteiben (Act. II. Sc. I—

VII.: Religionis continens lustrationem) ismét stílusváltás történik, s azok a teológusok akiket arra kérnek, hogy prelegáljanak a teológia, illetőleg a vallás mivoltáról, tételeiről, a racionalista teológia nyelvén szólnak a közönséghez, s talán nem véletlen, hogy Comenius úgy mutatja be ezeket a teológusokat, mint akik a lényeg megkerülésével, de sok szóval kői ítve beszélnek a vallás tételeiről. Az sem véletlen, hogy a sok szó közé sok feleslegesnek tetsző etimológiát, értelmezést (religio ~ religiosus ~ irreligiosus stb. szavakkal kapcsolatban!) is kevernek ezek a prelegálók. Csak a felületen mozognak (az epikureizmusról pl. csak ezt állapítják meg: Epicureismus: Colere ventrem pro Numine!), a lényeget nem látják és nem láttatják, vagy nem is akarják. Az is jellemző, hogy Comenius igen gyorsan elvágja a hittételekről filozofáló teológus beszéde fonalát, s egyik szereplője szájába azt a kérelmet adja, fessék le előttük az egyes vallások történetét, (date nobis Religionum historialem delineationem!). Még meglepőbb, hogy az iskolai közösség számára szánt iskolai játékban ez a kijelentés is elhangzik: „Novimus enim si usquam in Religione regnare invidiam, odia, criminationes, falsa testimonial Mi ebben a teológusok álláspontja? Hogyan lehetséges ez? A teológusok ezekre a kérdésekre is válaszolnak a maguk módján az egyes vallásokat bemutató történeti szemléjükben. A gentilismus (a pogányság) rajzában számos művelődéstörténeti vonatkozást is érintenek, s egy-egy adatuk a modernebb vallástörténeti vizsgálódások számára is értékes forrásként használható. A zsidó vallásról (De Judaismo) adott ismeretanyag alig haladja meg a Janua és az Orbis hasábjain feltárt anyag keretét és mennyiségét. Ennek a résznek a megfogalmazása is szürkébb. Többször szakítja meg az előadást az ótestamentum megfelelő helyeire való utalás is. A kereszténységről (De Christianismo) prelegáló teológus röviden és racionalisztikusan mutatja be a kereszténység lényegéről szóló tételeket, is egészen részletesen szól a bibliáról. Az isteni tiszteletekről adott rövid leírás után a kereszteléssel kapcsolatos ismeretek és hit-» tételek közlésében szól az egyik teológus az anabaptistákról is. Comenius korában az anabaptizmussal kapcsolatban már igen gazdag irodalom alakult ki. (vö. Hans J. Hillerbrand: Bibliographie des Täuferturns [1520-1630]. Quällen zur Geschichte der Täufer, 1962.) Maga Comenius szólt a Janua, az Orbis és az Atrium lapjain is az anabaptistákról. A Schola Ludus idevonatkozó szövege a pataki Jan da (XCVII. 964.) textusát idézi, s ebből hiányzik a más típusú Januakiadások e mondata: ,,... Anabaptistae faudici sunt (A magyar kiadár 166