Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Neveléstörténet és nevelés utópiák

Nem véletlen, hogy ez az elbeszélés a századvégi Angliában fogant meg, és éppen egy természettudományos érdeklődésű, liberális polgári író túlfűtött, ugyanakkor sok tekintetben „racionalizált" képzeletében. Hosszadalmas — de nem érdektelen — munka volna e pesszimista utópikus beállítottság társadalmi-, osztálygyökereit és egyéni összetevőit elemezni, magyarázni. Az ilyenféle fejtegetés azonban túlmenne a jelen cikk keretein, ezért csupán arra utalunk, hogy a Wells-i pesszimizmus kifejlődésére hatással volt a viktoriánus Anglia önelégült polgári életérzésének elutasítása éppúgy, mint a liberális polgár tanácstalansága és a technika áldásait egyoldalúan, sematikusan „degeneráló"-nak minősítő, dilettáns biológus eszmélkedése. De az említett objektív, társadalmi és a szubjektív motívumok, gyökerek belekerülnek az író hatalmas, alkotó fantáziájának retortájába — ilyenféle és még sok más tényezőből jön azután létre a Wells-féle „Időgép". De vizsgáljuk tovább utópizmusának kibontakozását: A hanyatlás — Wells koncepciója szerint — együtt jár az ellentétek kiéleződésével, a pusztító, katasztrofális és kozmikus méretű háborúkkal. (Pl. a „Világok harca" című regényében a Mars-lakók megtámadják a Földet — ez adta néhány éve az ötletet a hírhedt amerikai pánikkeltő tv-drámához.) E jellemzett általános pesszimizmus nagymértékben — ha kizárólagosan nem is —, de rányomja bélyegét az író pedagógiai elképzeléseire is. „Az első emberek a Holdban" című regényében a holdlakók, „szeleniták" nevelésének alapelve, hogy mindenkit annyira hozzáidomitsanak feladatához, hogy „sejtelme sincs semmiféle más célról (— mint amit szántak neki —) és szervei sincsenek semmi egyébre". (I. m. 24. fej.) A kíméletlen, rideg automatizmus uralkodik tehát a holdlakók nevelésében. — Hasonlóképpen a merev, mechanisztikus idomításban látta a jövő nevelésének lényegét a „2100" című elbeszélésében. Az említett, szembetűnő pesszimista vonások mellett azonban Wells pedagógiai szemléletét, álláspontját számos találó megfigyelés, kora polgári nevelésének sokhelyütt éles kritikája is jellemezte. Számos regényében élesen bírálta a vallásos, konzervatív, majd a kispolgári „természetes nevelést" (vö. „Joan és Péter", I—

II. könyve) és egyéb divatos irányzatokat. Élesen 'kikel a szellemi önállótlanság, a kényeztetés ellen. (Pl. a „Nem lehetsz elég óvatos" e. regényében a Tewles-ek főképp nevelésük következtében váltak félénkké és veszítették el rugalmasságukat.) — „Az álom" című regényében (1924) az i. u. 4. évezred nevelését egészében ésszerűnek, vonzónak mutatja be és a XX. századi emberek Oktatásügyéről mond lesújtó véleményt: „Agyukat nem nevelték összefoglaló gondolkodásra — írta a XX. század emberéről — úgyszólván foltokban gondolkodtak és rekeszekben." (I. m. III. fej. 1. §.) Bizonyos kontrasztot alkot Wells pedagógiai koncepciójában az, hogy társadalmi regényeiben sok tekintetben egészségesen, találóan bírálja, ironikusan kezeli a polgári nevelés hibáit, ellentmondásait — eszményéként a korszerűen, természettudományosan művelt, aktív ember 15