Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

ményei (között már nem elegendő ez a három stílusnem a mondanivalók pontos és árnyalt kifejezésére, s a legfontosabb normát a megfelelő stílusnem, illetőleg a legmegfelelőbb nyelvi forma megválasztására a mondanivaló, s azok a körülmények határozzák meg, amelyek közepette elhangzik a beszédünk: ,,Sermonis ergo Tui norma erunt ea ipsa quae rem, de qua sermocinaris, circumstant." (Cap. XII. 10.). A mondanivaló, a beszédtárgy, a beszédhelyzet és a körülmények öszszefüggésében kell pl. a szóhasználattal kapcsolatban is a helyesség, illetőleg a helytelenség, az illik, nem illik kérdéseket is felvetni. A stercus ,ganéj', ,trágya', s a stercorare, ,ganéjoz', ,trágyáz' szavak használata pl. Comenius szerint nem ,,in!honestum apud Agricolam, de agricultura sermocinando", de már nem alkalmasak e szavak akkor, pl. ha „de ingeniorum cultura" folyik a beszéd. A mondanivalónak, a beszédtárgynak megfelelően a szókincs különböző stilisztikai rétegeiből válogatnia kell a beszélőnek: „Ita vomitare, (,okádni', ,hányni) — Alvum superiorem dejicere ,a felső gyomrot kiüríteni'), — Nauseam facere (,tengeri betegségiben szenvedni, lenni') idem sunt re, primum tarnen crassus dicitur et putidiuscule: honestius al terűm, honestissime tertium". (Gramanticae Elegantis: Cap. XII. 10.) A beszédben felhasználandó szavak stiláris értékeiről tett comeniusi megjegyzések annál is inkább figyelemre méltóak, mert nagyon is gyakorlati céllal, egy iskolai tankönyv „megtanítandó anyagául" illesztette bele az atriális osztály tanulói számára, s abban is igaza van Balázs Jánosnak (vö. A stílus kérdései: Ált. nyelv, stilisztika: 108.), hogy már az ókori, s nyomukban az újabbkori (XVI—XVII. századi) írók és filológusok is — köztük Comenius is — igen kiemelték, hogy a mondanivalóhoz, a beszédtárgyhoz, a használat követelményeihez kell elsősorban idomítani, szabni az egyes stílusnemeket, a nyelvi közlés és formálás módjait, eszközeit is, s egy „a mai funkcionális stílusszemlélet csírái" valóban fellelhetők náluk, illetőleg Comeniusnál is (vö. még Sőtér: La doctrine stylistique des rhetoriques du XVII-e siecle, Bp., 1936. Balázs: i. m. 111-113.). Comeniusnál még az is feltűnő, hogy az atriális, a retorikai osztály számára szerkesztett tankönyvébe az ókori retorikák anyagát nagyon megszűrve veszi át, s a mai értelemben vett stilisztikai vonatkozású, a stílus kérdéseivel kapcsolatos bővebb ismeretanyag mellett valójában eltörpül az az anyag (a szónoki beszéd és fajai, a beszéd szerkezettana, formája, a deklamálás, az előadás, a gestus, az actio kérdései stb.), ami a szűkebb értelemben vett retorikai ismeretek magját alkotja, s ebből az anyagrészből is inkább azokat a vonatkozásokat emeli ki, amelyek a fonetikai ismeretek oktatásának, közelebbről a beszéd nevelésnek ügyét voltak hivatva előtérbe helyezni, illetőleg a gyakorlati munka jobbá tevéséhez adhattak szempontokat (vö. pl. „Loquaris voce plena, non fracta; fluente, non titubante aut inaequaliter se jactante et nisi forte res ipsa requirat aliter

. . . Vocem accomodari decet rebus, ut in laetis sit serena, in tristibus flebilis . , stb. (Cap. XII. 24—26.) Sokkal bővebben szól arról Comenius, hogy a „stílus kialakulásá10* 147