Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 1. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr Bakos József: Comenius tankönyvei: III—IV. az Atrium és a Schola Ludus

a mondanivalót (idoneorum verborum et sententiarum accomodatio). Bemutatja továbbá a leginkább követendő stílusnemeket, illetőleg a szép, az ékes nyelvi megnyilatkozások legváltozatosabb formáit (sermonis ornamenta). Már az első fejezetekben kifejti és aránylag gazdag példatárral meg is világítja, mi jellemzi a helyes, a kifejező és a szép nyelvet (beszédet), stílust. Először is a perspicuitas, az érthetőség, a világosság (in ordine rerum, in proprietate dictionum, in collocatione verborum). A régi retorikák, oratóriák (Vossius, Ramus, Alsted) hagyományaiban gyökerezik e tétele is: Perspicuitas est Orationis ad rem intelligendam facilitas. A perspicuitasszal, a világossággal, az érthetőséggel szemben elkövetett hibákról (obscuritas, ambiguitas) is a retorikák hagyományos felfogását és példatárát idézi: „Obscura Oratio dicitur, quae aegre intelligitur Ambigua, quae diversum admittit sensum. .." (Cap. II. 4.) A De perspicuitate Verborum, Phraseon, Sententiae, Periodi et Orationis c. fejezetekben (Cap. II. 2—6.) kevés, de igen jól használható példát sorakoztat fel Comenius, s igen világosan és érthetően fejezi ki magát a szabályok és megjegyzések megfogalmazásában is, s így maga is jó példát szolgáltat az elméleti anyag gyakorlati illusztrálásában is. Igen figyelemre méltó a Grammatica Atriális harmadik fejezetének (De idiotismo) ismeretanyaga. Számunkra annál is inkább az, mert hivatkozik magyar nyelvi sajátságokra (Hungarismus) is (vö. pl. Cap. III. 76.). A nyelvi formákkal kapcsolatban itt beszél Comenius a puritas, a tisztaság követelményéről is, s a barbarizmus, soloecizmus, xenizmus fogalmát is tisztázva fejti ki a purizmussal kapcsolatos igen pozitív irányulású elveit. Nem helyezkedik a szélsőséges purizmus álláspontjára, s megengedhetőnek tartja „oertis de causis" az idegen szavak, nyelvi képletek használatát is, különösen akkor, ha az idegen szó, kifejezés „significantior", „brevior", „vehementior", „venustior". Azt is megengedhetőnek tartja, ha a latin és a neki megfelelő görög szót felváltva iktatjuk be a szövegbe (rhetor ~ orator). Az elegáns, a szép nyelvnek (beszédnek), stílusnak, követelményei még az ékesség (elegantia), a kellem (suauitas), a változatosság (varietas) is. Comenius az atriális nyelvtan következő fejezeteiben szól részletesen róluk. Különösen előtérbe állította Comenius azokat a nyelvi eszközöket, módokat, amelyekkel éppen e követelményeket jól szolgáljuk: 1. Transpositio (Transpositio vocum in se, transpositio vocum in Phrasi, transpositio phrasium in Sententia, in Periodo, transpositio Periodorum in Oratione). 2. Transmutatio, variatio. 3. Transnominatio, translatio (trópus, semiadagium, adagium, allegória, parabola, speciális translatio nominum, verborum, sentiarum). 4. Dilatatio (vocum, phrasium, sententiarum, periodorum, orationis). 5. Figuráé (exclamatio, interrogatio, paranomasia stb.). Az ezekkel kapcsolatos megjegyzések között ismét találkozunk a magyar nyelvre jellemző sajátságok kiemelésével is (vö. Cap. IV. II. 11—12. De transpositione vocum in Phrasi.). Hogy Comenius világosan és egyértelműen magyarázhassa meg a felsorolt nyelvi eszközöket, a meghatározás mellett (pl. „transpositio est partium Orationis alia, quam quomodo situ naturali cohaerent, 10 145