Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

IV. Miscellanea - Dr. Istók Barnabás—Szőke Károly: A szilázs minősítésének új eljárásai

A SZILÁZS MINŐSÍTÉSÉNEK ÜJ ELJÁRÁSAI Dr. ISTÓK BARNABÁS—SZŐKE KÁROLY A takarmánygazdálkodás fontos kelléke, hogy az egyes takarmányféléket minőség, béltartalom szerint annak, az állatcsoportnak adjuk, amelyiknek termeléséhez az leginkább megfelel, szükséges. Éppen ezért állami gazdaságokban, élenjáró termelőszövetkezetekben a takarmányokat laboratóriumi vizsgálat alapján béltartalom szerint értékelik. Silózott takarmányoknál azonban béltartalom vizsgálatra csak akkor kerül sor, amikor a szilázst kibontották, de mire a vizsgálat eredménye megérkezett, sok esetben a szilázst már feletették. Az Istók—Szatmári-féle szálastakarmány mintavevő készülék e kérdést megoldja ugyan, mert segítségével a kibontás előtt is bármikor vehető minta a béltartalom vizsgálathoz, a szilázs feletetése szempontjából azonban nemcsak a szilázs összetétel-szerinti béltartalma, hanem erjedési minősége is lényeges az etethetőség, etetési szívesség előre történő meghatározásához, a célszerű takarmány-szétosztás végrehajtásához, Erre a célra szolgáló módszereink jelenleg nem kielégítők, mert: 1. A szilázs érzékszervi vizsgálata színére, szagára, állagára terjed ki, de ami szintén lényeges, a szilázs ízének vizsgálatára kidolgozott eljárás nincs. 2. A szilázs szerves-savtartalmának meghatározására vannak ugyan eljárások (pl. a Lepper—

Flieg eljárás, stb.), ezek azonban pontatlanok, mert az egyes szerves savak desztillációs határidő szerinti elkülönítése nehézkes, pontatlan. E vizsgálatok különben is a szilázs desztilláltvizes oldatából indulnak ki, s az korántsem egységes minden szilázsra vonatkoztatva (mégha az áldási időt pontosan be is tartják), mert a szerves savak kioldásának mértéke a szilázs anyagától függően is változik. 3. A szilázs pH-jának megállapításához ugyanilyen oldatot használnak, s az ugyanezen hibákat hordozza magáiban, nem beszélve arról, hogy a szilázs szerves savtartalma a szállítás alatt is változhat. Az említett hiányosságok kiküszöbölésére új szilázs minősítési eljárást dolgoztunk ki, mellyel az érzékszervi minősítést a megfelelő mintavétel után a helyszínen el lehet végezni s laboratóriumi alapon ki lehet egészíteni. Az eljárás maga elckísérletnek számít, mivel menetközben! kialakulása miatt szignifikancia megállapító statisztikai értékeléséhez nem áll elegendő adat rendelkezésre . Közreadása azonban célszerű, mert ezáltal máshol is kipróbálásra kerülve végleges formája hamarabb kialakul, hamarabb válik a gyakorlat számára használhatóvá. Az új eljárás lényeges fokozatai a következők: 1. A mintvevővel vett mintát a helyszínen minősítjük érzékszervi alapon színre, szagra, állapotra, s esetleg ízre (nyelvvel történő ízlelés útján). 682