Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

súlyozott. Ekkor a tanuló feladatmegoldó munkája főképp abban áll, hogy a tanító közölt megoldását követi. Tehát figyeli, mit mond a tanító. Közben a tekintetét a jelenségre veti, de elsősorban a tanító alaphelyzetéből (a másik fókuszból), majd önállóan is nézi, ellenőrzi a közölteket (most már a maga fókuszából is). így a tárgy és a tanuló közti kapcsolat erősödik. A tanító és a tanuló közti merev (szinte diktatórikus) kapcsolat oldódik [22], Később mind többet vesz észre és fedez fel magától is a tanuló. S így a tárgy közeledik feléje, a tanítótól pedig távolodik, legalábbis a verbális módszerek kötöttségének szempontjából. A hasonlat szerint: laposodik az ellipszis, a tanulóhoz közeledik a tárgy, közben távolodik a tanító, mind a kettőtől és fordítva. Természetesen az oktatás szempontjából. A verbális módszerek ilyen értelemben párosan hatnak. Először a közlés az utasítással, majd az utasítás a beszélgetéssel. A megoldás maga azonban mindig a tanuló és a tárgy viszonylatában és kapcsolatában zajlik le. Mégpedig úgy, hogy kezdetben jórészt nevelői közlés kíséretében, később pedig szinte csak felszólításra, utasításra. A két szélső eljárásmód között kap helyet és nagyobb teret a beszélgetés a problémák tisztázása és megoldása, illetve a megoldási módok megtanítása során. A módszerek harmadik csoportja (a többi) az ismeretfeldolgozás közben beleépül az első két módszercsoport alkalmazott eljárásaiba. Az ismétlés pl. mint ismeretfelidézés a tudatközpontba hozza (készenlétbe helyezi) a megoldáshoz szükséges korábbi ismereteket. A gyakorlás a megoldás során felmerülő mechanikus műveletek elvégzésével jut szerephez. Az ellenőrzés áthatja az egész feladatmegoldó munkát. Elsősorban azonban a megoldás helyes irányának megtartása és megőrzése céljából. Az osztályzás az ismeretszerzés szakaszában szinte kizárólagosan nevelési funkciót tölt be. Elismer, int, jutalmaz, többet követel stb., azaz mindenképpen serkentően hat, és kell is, hogy így hasson. A tanulót nem zavarhatja ugyanis az értékelés feladatmegoldó próbálkozásai közben. Nem a megoldás sikere vagy sikertelensége értékelődik elsősorban az ismeretszerzés folyamán, hanem a megoldáshoz való szíves hozzáállás, a szándékos erőfeszítés, az összeszedettség, a készséges koncentrálás stb. A harmadik csoportba sorolt módszerek funkciója természetesen az említett segítő (alkalmanként ható) tevékenységekkel messze nem merül ki az oktatás folyamatában. Mindegyik megtartja önálló alkalmazásának jelentőségét is. Az ismétlés pl. már az ismeretek rendszerezésének szükségessége miatt sem sorvadhat el. Hasonlóképpen szükség van bizonyos szaktárgyi mechanizmusok kiépítésére is a feladatoknak bonyolultabb összefüggésben való megoldása előtt. Az ellenőrzésnek pedig ki kell terjedni összefüggő ismeretsorra, ismeretrendszerre is, mert az önálló alkalmazás a rendszerek kiépítésére épül, és azt is célozza. Végül az osztályozás kényszerítő funkciójának mellőzése igen súlyos károkat okozna. Jogunk van 69