Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

IV. Miscellanea - Berzy András: Tárkányi Béla ismeretlen verse

Tarkányi vidékrekerülése, véleménye az egri környezetről és nyilatkozatai a későbbi évekből érdékes adalékul szolgálhatnak az önkényuralom-korabeli Eger irodalmi életéhez. A vers maga reformkori balladaköltészetünk egy elkésett darabja, eszmeileg és formailag nem jelent új színt és hangot Tárkányi költészetében sem. Hangszerelése egyéb történeti tárgyú, hazafias balladáival rokon, még strófaszerkezetében — szótagszámban és rímrendben is azonos velük. (Mátyás királyról, A honfiak haragja, Cserei címere stb.) Tárkányi gyűjteményes köteteiben és a korabeli sajtóban sem más cím alatt, sem más változatban nem jelent meg. A nemzet vőlegénye Ballada Magyarhon legfőbb támasza A hős Hunyaddal sírba szállt; S fiának vére ontatott, Mely az egekbe fölkiált. Méltó bosszú és kegyelet Virraszt a két halott felett. £s hogy megmentse a hazát, Testvér lőn e két érzemény. Az elkeseredett magyar Tanácsra gyűlt Rákos terén; S legyőzve a fondor viszályt, Éltette Mátyást, mint királyt. S a nemzet választottaért A nemzet színét küldte fel, Hogy a hon szép határain Az új királyt fogadja el; Szilágy — a Vitézzel mentenek A lelkesült főemberek. A fényes küldöttek között Egy tisztes özvegy nő vala, Az ország gyászos özvegye, De most dicső országanya. A szép követség gyöngye lett, Azzá tevé a tisztelet. Feszült kebellel várnak ott Állván a hon határinál; S most erre új hajnal derül . . . Földere lép az új király. Méltó öröm rezegte át Az annyit szenvedett hazát. 650