Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vágás Endre: Epehólyagkettőzet kialakulása „fehér epe" túltermelődés következtében, házimacskánál

EPEHÓLYAGKETTŐZET KIALAKULASA „FEHÉR EPE" TÜLTERMELŐDÉS KÖVETKEZTÉBEN, HÁZIMACSKÁNÁL VÁGÁS ENDRE Az epehólyagkettőzet kialakulására nézve korábbi közleményeimben (1949, 1957, 1960) általánosságban elfogadtam az irodalomban kialakult álláspontot. Fenntartottam ugyan azt a véleményemet is, hogy a kettőzet kialakulása — fejlődési rendellenességen kívül — esetleg más, pl. táplálkozási okokra is visszavezethető. Az irodalom ugyanis általában csak két eshetőséggel, a primitív ductus choledochus végén két hámcsírából keletkező vesica fellea duplex; valamint a tökéletlen kanalizáció kapcsán az epehólyagban fellépő (részleges) válaszfal következtében kialakuló vesica fellea bisaccularis lehetőségével számol. Az epehólyagban a „fehér epe" felgyülemlésének okául az irodalom a ductus cysticus elzáródását jelöli meg. Miután ilyenkor nem juthat be az epe az epehólyag,ba; az epehólyag hámjának secretuma tölti meg azt. Az ún. „fehér epét" tehát nem tekinthetjük sem exsudatumnak, sem transsudatumnak [8, 15]. Összetétele — Lichtman [7], Saverina[ll] vizsgálatait véve alapul — esetenként változó; főként mucinból, nyákmirigyek seeretumából áll. Benne cholesterint csak elenyésző mennyiségben, epesavat nyomokban, vagy éppen egyáltalán nem is lehet kimutatni. A festékanyagok hiánya miatt a „fehér epével" telt epeutak színtelenek — ezáltal nagyon feltűnőek — szemben az epét tartalmazókkal, melyeken az epefesték színe zöldesen áttűnik. Előző dolgozataimban [3, 12, 13] már tárgyaltam a házimacska epehólyagkettőzetének gyakoriságát, melyet az irodalmi 6%-kai szemben 22,5%-ban állapítottam meg. Boncanyagomban legtöbb a részlegesen kettéosztott epehólyag (vesica fellea bisaccuaris) esete, az összes multiplikatúra formák 60%-a volt. Nemek szerinti megoszlásban az epehólyagkettőzet 80%-a 9 és 20%-a cf állatokban fordult elő. Az életkort tekintve az észlelt epehólyagkettőzet esetek 30%-át fiatal, 50%-át kifejlett, 20%-át pedig öreg állatokban találtam. A teljes boncanyagban a 9 állatok 84,5; a tf állatok 15.5%-ban fordultak elő. A fiatal állatok 44,4; a kifejlett állatok 44,4; az öreg állatok 11,2%-ban voltak képviselve. Az epehólyagkettőzetes házimacskák tápláléka általában konyhai hulladékok, a szopóskorú állatok esetében tej volt. 40 625