Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

kárára, hanem inkább úgy, hogy a tanulásban való előrehaladás az ismeretszerzésben is mennél inkább az ismeretek alkalmazását, sőt lehetőleg az ismeretek önálló (alkotó, felfedező, feltaláló) alkalmazását jelentse. „Minden okunk megvan arra, hogy az új ismeretek elsajátításának folyamatát úgy tekintsük, mint az ismeretek önálló alkalmazásának folyamatát [12]. A módszerek értelmezésének ilyen aspektusában ,,az oktatás módszerei a pedagógus tevékenységének célszerű eljárásai, illetve a tanulóknak a pedagógus által irányított munkaeljárásai, amelyek segítségével elérhetjük az ismeretek elsajátítását, a tanulók jártasságainak és készségeinek kialakítását, képességeinek tervszerű fejlesztését." (Nagy Sándor: Pedagógia III. Tankönyvkiadó, 1960. 147. oldal.) A módszerek fogalmának meghatározásában ma általánosan a tanító és a tanuló munkaeljárásai, valamint a legalkalmasabb eljárások (eljáráscsoportosítások) által biztosított tervszerű fejlesztés kapnak elsősorban hangsúlyt. Ma már könyvtárra való anyag áll rendelkezésünkre olyan tanítási órák leírásáról, különböző óravezetések szembeállításáról és elemzéséről, amelyeik az ismeretek önálló alkalmazásának megvalósítását szorgalmazzák és vizsgálják az új ismeretek feldolgozása közben is. A kísérletek és eredményösszevetések azt mutatják, illetve azt támasztják alá, hogy az ilyen koncepció érvényesítése mellett nemcsak biztosabb és maradandóbb ismereteikhez jutnak a tanulók, hanem sokkal kevésbé megerőltető az ismerethez jutás maga is, következésképpen kevesebb megterhelés mellett mennyiségileg is több anyag dolgozható fel; ugyanakkor a szerzett ismeretek alkotó felhasználása túlzottan kimerítő erőfeszítést nem okoz még az átlagképességű tanulóknál sem. S mindezt azzal és akkor érhetjük el, — állítják a gondolkodáslélektani és oktatásmódszertani kutatók —, ha a tanulók gondolkodása mennél inkább „produktív" az ismeretszerzés közben. A fogalom (das produktive Denken) körül lezajlott viták után [13] mind általánosabban használjuk a produktív gondolkodás megjelölést az alkotó tanulói tevékenység megjelölésére. Sőt, ma már egyes methodikusok „reproduktív beszélgetésről" is szólnak abból a célból, hogy élesen megkülönböztessék ezt a másiktól: a produktív beszélgetéstől [14]. A tanítási módszerek korszerű ( = az elmondottaknak megfelelő) alkalmazásának új aspektusát ezek után, most már konkrétan is — nem óraleírásokon és azok elemzésén keresztül próbáljuk megvilágítani, hanem két polarizált tanítási eljárás bemutatásával. A polarizált eljárások szélsőséges eseteket jelentenek. A kettő közé, a lehetséges számtalan varians közül egy általánosabbat szintén beiktatunk, illetve ismertetünk. Azt a tételt, hogy a háromszög szögeinek összege 180° (ált. isk. VII. osztály anyaga) többféle módon, a módszerek többféle csoportosításával és alkalmazásával láttathatjuk be és sajátíttathatjuk el a tanulókkal. A sokféle eljárásból, — mint mondottuk, — hármat ismertetünk. A háromféle oktatási mód összevetése és az összevetésből vont kö-