Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

vétkeztetések alapján, s ennek megfelelő szemléletmód látószögéből szeretnénk majd később magukról a módszerekről és azok alkalmas csoportosításáról is szólni. Előbb azonban lássuk a három eljárást. 1. Ritkán, de idő szűkében még előfordul, hogy az említett tanítási egység feldolgozása a következőképpen történik. A tanító érzékelteti a problémát és felírja a tételt: a-f-ß + y = 180°, Ezután közli, hogy mit tesz és azokból mi következik, illetve következtethető. Azaz: meghosszabbítja az egyik oldalt, majd párhuzamost húz a két oldal metszőpontjába a harmadik oldallal, és emlékezteti a tanulókat az egyenesáliású és a váltószögpár törvényszerűségére, és megállapítja, hogy a = Y = yß = ß, Ebből pedig szükségképpen következik a tétel igazsága és bizonyított volta. (Amikor a tanulók arca tájékozatlanságot tükrözött, a tanító azt is közli, hogy a háromszög szögei sorban rajta fekszenek a meghosszabbított egyenesen. Összegük tehát csakis 180° lehet.) A tanítási feladatnak ebben a megoldásában két módszert használt a tanító: a bemutatást és közlést (magyarázó közlést). A kettőt szoros kapcsolatban alkalmazta egymással. Amit mondott, azt mutatta is. Semmi olyant nem közölt, amit kellően ne érzékeltetett volna. A tanulók figyeltek. Teljesítményük főleg ebben merült ki. Persze emlékeztek is. Ez azonban már kevésbé volt nehéz, mert a tanár pontosan idézte az ismert szabályokat, és kevés beszéddel, szabatosan vonatkoztatta azokat a megfelelő helyen. A tanulók gondolkodása (reproduktív) abban állt, hogy pontosan követték a tanító gondolatmenetét. Gondolkodásuk folyamatának egyes mozzanatai közt nem támadt hézag. Illetve amint támadt, azokat könynyed összekapcsolással, beillesztéssel kitöltötte a nevelő. A tanulók ezt helyesnek, megfelelőnek találták és elfogadták. A bizonyítás menetét jól láthatták. Tisztázatlan mozzanatot nem érezhetett senki, aki összeszedetten figyelt, és követte a tanító szóban is közölt gondolatmenetét. Ismételjük, hogy ez az eljárásmód igen ritka. Alig találkozunk vele. A legszélsőségesebb esetek egyikének tekinthetjük. Mégis fontos volt ezt is részleteznünk a másik eljárás könnyebb és világosabb értékelése miatt. 2. A másik, sokkal gyakoribb eljárás, szintén használja az előbbinél alkalmazott módszereket: tehát a bemutatást és a közlést. Nagyjából olyan formában, ahogyan az előbbinél láttuk. A lényegi különbséget az adja, hogy a tanító kérdez is. Tehát a közlés módszere mellett beszélgetést is folytat. Ilyen kérdéseik hangzanak el ebben a másik eljárásban: Milyen szöget kapunk, ha meghosszabbítjuk az egyik oldalt? Ha meghúzzuk a harmadik oldallal a párhuzamost (a metszőpontban), hány szöget látunk az egyenesen? Ezen szögek összege mennyi? 60