Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

szerek helyes meghatározását és osztályozását kutassuk, hanem sokkal inkább az, hogy feltárjuk és helyesen fogalmazzuk meg az oktatás törvényszerűségeit, és a különböző módszerek együttes alkalmazása során felmerülő kölcsönhatás törvényszerűségeit" [2]. A legújabb törekvések igen határozott vonása az, hogy a módszerek alkalmas csoportosításában nemcsak igazodni kíván a tanulók fejlődéséhez, hanem a legmagasabb fokban fejleszteni is akarja a tanulók egész személyiségét. Ennek megfelelően az oktatási módszereknek alkalmas csoportosítását úgy tekinthetjük, mint az oktatás fejlődési formáját, „amely megfelel annak a legközelebbi didaktikai célnak, amelyet az oktatás pillanatában a maga és a tanulók elé tűz a tanító" [3]. Középponti problémává vált az oktatás hatásfokának emelése, a tanulóknak az iskolai munkába való aktív bekapcsolása, és értelmierkölcsi erőinek mennél teljesebb (alkotóbb) igénybevétele [4]. A módszerek új vizsgálatának szempontjait a legújabb gondolkodás-lélektani vizsgálatok eredményei alapozzák meg, illetve húzzák alá. „A gyermek, — írja Rubinstein —, nem először fejlődik, és csak utána művelődik; sokkal inkább művelődése közben fejlődik, és fejlődése közben művelődik" [5]. Mégpedig a cselekvésben, a tevékenység által. S ennek a fejlődésnek a lényege az ember bensőjében támadt ellentmondások feloldásáért (Rubinstein szerint a hézagok kitöltéséért) kifejtett harc, erőfeszítés, amely bármilyen formában zajlik is le, természete szerint mindig cselekvés, tevékenység [6]. A pszichológiai és oktatásmódszertani útkeresések mögött kimondva, vagy ki nem mondva a túlterhelés elleni küzdelem húzódik meg. Minden generációnak többet kell tudni az előzőnél. A most felnövekvő generációnak pedig különösen többet. Ez a több azonban értékelhető quantitative és qualitative. Nyilván kölcsönhatásban van a kettő, és nem választható el egymástól. Mégis a quantitative több nem elég körültekintő fokozása napjaink tanúsága szerint komoly problémákhoz vezet. így pl. a tanulók sokat tanulnak, mégse-m tudnak eleget. A tanulás mennyisége a jobb teljesítményüket kimeríti. A közepesek és elégségesek tudása sokszor alig kielégítő [7]. A qualitative többet az oktatás jobb módszereitől várják a jobb utakat kereső elméleti és gyakorlati pedagógusok, abban a reményben és meggyőződésben, hogy a qualitative több quantitative is több elsajátítására teszi képessé a tanulókat [8]. Meg kell szabadítani a tanulókat a tanulás szellemileg nyomasztó terhe alól. Meg kell védeni a szervezetet a kényszerű és egyoldalú szellemi erőfeszítéseknek az egészségre káros követelményeitől. Ez korunk másik igénye az iskolával szemben és az oktatáslélektani-módszertani kutatásokkal szemben [9]. Érthető tehát, ha napjainkban „módszertani nyugtalanság uralkodik egész Európában" [10]. S ez a nyugtalanság átfogó jelleggel abban csúcsosodik, hogy az oktatás egész struktúrájában változásnak kell beállnia az alkalmazás javára [11], Ez a változás azonban úgy értendő, hogy nem az ismeretszerzés 58