Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

a levegő biológiailag „hűsebb". Délután 2—3 tájban hirtelen elborul az ég és megered az enyhülést hozó zivatar, melyet kb. 1 órán keresztül, mintha „dézsából öntenének". Ezután minden füstölögni látszik az erős párolgástól, de a hőmérséklet már annyira megenyhül, hogy estig újra visszatér az ember munkakedve és erőnléte. Ez a napi ritmus szabta meg programunkat is: korán reggel indultunk mindig az erdőbe, hogy a zivatar előtt visszatérhessünk. A délutánt a gyűjtött növényés állatanyag preparálására fordítottuk, ami elég nagy munkát rótt ránk, mert a páradús levegőben a növényanyagot csak tűz fölött száríthattuk, vékony présekben, s ha a szárítás nem történt meg 2—3 nap alatt, az anyag tönkrement. Esténként rendszeresen, akárcsak Hanoiban, fénycsapdával és lámpázással rovarokat gyűjtöttem. E módszerekkel legjobb eredményt ugyanúgy mint itthon, borult, nedves időben értem el. A környék erdőségeiben igen sok az értékes faanyag, melynek kitermelése régóta folyik (legértékesebbek itt az Erythrophloeum fordii, a kitermelhető faanyag 1 %-a, Vatica tonkinensis, a faanyag 5%-a, és a szintén Dipterocarpaceae családba tartozó Hopea pierrei, a faanyag 1,5%-a). Igazi őserdő éppen ezért csak a hegyvidék legeldugottabb részeiben található, annál több a használat alatt álló, ún. másodlagos erdő, csakúgy, mint hazánkban. Ezekből a másodlagos erdőkből hiányzanak már a legnagyobb faóriások vagy számuk megfogyatkozott. Rovásukra elszaporodnak az igazi őserdőben nem oly nagy számban élő liánok, bambuszok, létrejön az a dzsungel, amiben már tényleg csak dzsungelkéssel utat vágva lehet előrehaladni. Még elég eredeti állapotukban levő Vatica tonkinensis magaskoronaszintű esőerdőket figyelhettem meg a településtől északra. A Vatica mellett jelentős magasfák a Dracontomelon duperrianum (Anacardiaceae), hatalmas támasztógyökerekkel, Castanopsis fajok, Meliaceae és Lauraceae fajok, Hopea pierrei, Erythroploeum. A fák törzsét kúszónövények borítják el, itt leggyakoribb a Pothos scandens és a Rhaphidophora (Araoeae). A Bauhinia lián behálózza a fák koronáját is és narancsvörös virágözönbe borítja (Caesalpiniaceae), furcsa szívalakú nagy levelei tulajdonképpen pálhák. Az ágakról rengeteg epifita orchidea csüng alá, melyekhez Asclepiadacea fajok és más epifiták járulnak, elsősorban páfrányok. Kimondottan gyakori epifita páfrány e területen a fák koronájában az Asplenium nidus, kétméteres levélrózsákkal és a fák törzsét szorosan, korona alakban körülölelő Aglaomorpha (Drynaria) coronans. Az epifitákról alkotott képet a mohák és zuzmók teszik teljessé, melyek az ökológiai viszonyoknak megfelelően szabályos eloszlásban elhelyezkedve, meghatározott synusiumokat alkotnak a fák törzsén: és| ágain, sőt, levelein is. Az ún. epiphyll moha- és zuzmófajok leggyakoribbak voltak a Hüöng sön-i és később megismert trópusi esőerdőterületeken, míg a magas hegyvidék szubtrópusi, illetve hegyi trópusi erdőségeiben a corticol fajok voltak elterjedtebbek. Vietnami tartózkodásom idejére a minél többféle vegetációtípus megismerése és a gyűjtőmunka mellett az epifita vegetáció beható kutatását tűztem ki célul magam elé. Mivel e kutatási iránynak még 555