Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

trópusokon nem alakult ki a precíz metodikája, a magyar Felföldy-féle epifita felvételezési módszert alkalmaztam a trópusi viszonyokra. A módszer lényege, hogy a vertikális irányban kiterjedt epifita vegetációt a felvételezésnél nem vízszintes, hanem függőleges síkra vetítjük ki, képzeletben egy függőleges síkká terítve ki a fakéreg hengerpalástját, Míg a Felföldy-féle módszer a hazai viszonyoknak megfelelően csak a mohákra ós zuzmókra volt tekintettel, második szintként a kéreg moha- és zuzmószintjére rávetítettem az edényes epifitákat és liánokat. A borítást nem AD, hanem százalékértékben becsültem. Tekintve a trópusi esőerdők epifita synusiumainak változatosságát, nem lehetett egy állomány összes fáját tekintetbe venni, hanem mindig kiválasztottam egy vagy néhány reprezentatív, az epifita-vegetáció viszonyait jól tükröző fát és azon végeztem el behatóan a felvételezést. Egy terület egy erdőtípusában legalább 5 ilyen felvételt készítettem. Az egész vietnami tartózkodás alatt több, mint harminc ilyen részletes epifitacönológiai felvétel készült el. A terepmunkát nagymértékben nehezítette két tényező. Egyrészt a fák koronájában élő epifitonokat csak olyan esetben tudtam felvételezni, amikor a sziklás terep lehetővé tette, hogy a korona közelébe jussak, vagy pedig a fára fel tudtam mászni. Sokat segített itt a 20-szoros tengerészlátcső. Másrészt az epifita orchideák legnagyobb része tavasszal és nyár elején virágzik. Virág nélkül — mivel csak Észak-Vietnamban több mint 300 orchideafaj él — legfeljebb a nemzetség állapítható meg. További nehézség az irodalom szétszórt volta miatt a moha- és zuzmóanyag meghatározása. Tanulmányaim során rendszerint négy synusiumot tudtam minden fa vizsgálatánál elkülöníteni: a törzs alsó részének higro-sciophil szinuziumát, melyben mohák uralkodnak, Hüön gsön környékén gyakran Leucobryum és Thuidium fajok; a magasabb fatörzs xero-sciophil szinuziumát a zuzmók uralmával (sok Graphis faj), ebbe a szintbe esik számos kúszónövény, lián; majd a legfelső szintet, az ágf elül etek xero-heliofil szinuziumát számos fénykedvelő orchideával. Itt a moha-zuzmószint alárendelt, jellemzőek a Frullania fajok. Végül igen jellegzetes, csak az őserdők páradús környezetében kialakuló, a mi erdőinkben teljesen hiányzó synusium az epiphyll mohák, zuzmów együttese, elsősorban Lejeuneaceae családba tartozó mikroszkopikus méretű májmohákból és Lecanoraoeae családba tartozó apró zuzmókból áll, melyek megfelelő körülmények között elborítják az élő, többnyire örökzöld leveleket és azokon, de nem azokból élnek. Ez a szinuzium az esőerdőkben is csak alkalomszerűen fordul elő, felvételezésnél mindig az előbbiektől függetlenül kezeltem. Itt már az előbbinél jelentősébb szerepe van az aljzatul szolgáló növény faji hovatartozásának is. Egész más epiphyll szinuzium figyelhető meg ugyanabban a környezetben egy pálmalevélen .mint egy páfránylevélen, ugyanakkor a többi epifita szinuzium nem mutat ennyire specifikus eloszlást. Hüöng sön környékén megfigyelhettem az epifita életközösségben egészen speciális szerepet játszó, az ágszintben élő myrmeoodium-növényeket is (hangyalakás). Az itteni erdők alsó koronaszintjének jellegzetes tagja sok más 556