Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs Tamás: Gyűjtő- és kutatóúton a Vietnami Demokratikus Köztársaságban

jellemzőket (többek között a Gaussen—

Walter) és az Aubréville-féle klímadiagramokat), az orográfiai és talajtani tényezőket, valamint feltünteti az esetleges anthropogén hatásokat, így igyekszik megfelelni az erdőtípusok Szukacsov-féle biogeocönózis-koncepciójának. Egész Vietnam területén végzett analízisei alapján megalkotta a vietnami erdőtípusok rendszerét, melynek váza klimatikai, ezen a vázon belül alap „típusokat" vesz fel, melyek egy-egy azonos klímájú terület hasonló életformatípusba tartozó erdőit foglalják magukba, sokkal nagyobb egységek, mint a mi asszociációink vagy erdőtípusaink. Körülbelül az egy vegetációzónába tartozó zonális erdők csoportjának, vagy a „Klimaxgruppe" fogalmának felelnek meg. Ezeket a típusokat ökológiailag és florisztikailag alaposan jellemzi. Az alaptípusokon belül megkülönböztet edafikus altípusokat, melyek körülbelül a mi asszociációink fogalmát fedik, valamint kultúr- és származóktípusokat (pl. a tengerparti dünék említett Casuarina kultúrerdői vagy a másodlagos szavannákon ültetett Pinus merkusii ós Eucalyptus erdőségek, vagy maguk az esőerdők irtása nyomán kialakult szavannák). Erdőtípusrendszere alapján készített vietnami erdőmonografiája jelenleg van sajtó alatt, a munka rövid orosz nyelvű kivonata már napvilágot látott (Thai van Trüng, 1962). Augusztus 12-én indultunk az első nagy gyűjtőexpedícióra. Az út célja Közép-Vietnam tórpusi esőerdeinek felkeresése volt. Ninh-binh és Thanh-hoa érintésével, számos nagy folyón való kompátkelés után érkeztünk meg Vinh városába, mely a háború alatt rendkívül sokat szenvedett. Vinh-től északra érdekes belvízi mangrove vegetációt figyelhettünk meg. Ez a trópusi mocsári vegetációtípus alkothatta a fiatal, alluviális parti síkság ősi növénytakaróját, utána, 2—3000 éve, közvetlenül a rizskultúra következhetett, nem hagyva időt a folyami feltöltés után magasabbrendű vegetációtípus kialakulásához. A kiédesült vizű mocsarakban megtaláltuk a mangrove számos jellegzetes növényét: Acrostychum aureum (Acrostichaoeae), Rhízophora mucronata, Kandelia rhedii (Rhizophoraceae), Aegeciras corniculata (Myrsinaceae), Excoecaria agallocha (Euphorbiaceae), Derris uliginosa (Papilionaceae) és a jellegzetes mangrovelakó Acanthus ilicifolius, Avicennia marina és Sonneratia acida. Ez a belvízi mangrovevegetáció közvetlenül alakulhatott át a tengerparti mangrovéból, hiszen a síkság minden része egykor tengerpart volt, ezt tanúsítják a parttól ma már 20—30 km távolságra, vagy még messzebb, a rizsföldek között emelkedő mészkőszirtek, lábukon a tengeri abbrázió eltörölhetetlen nyomaival. 13-án, a Linh cam környéki alacsony dombvidéken értük el a trópusi esőerdők első maradványait. Az itteni erdészet, mely a devasztált területek szavannáinak újraerdősítésével foglalkozik, a természetes környezetben gazdag arborétumot létesített, legszebb példányai az Endospermum cochinchinensis (Euphorbiaceae), valamint az észak-vietnami és a maláji vasfa (Erythroploeum fordii — Caesalpiniiaceae és Mesua ferrea — Guttiferae). Még délután megérkeztünk a Vinh-től délnyugatra, a laoszi határ közelében, a határhegység tró553