Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia fejlődésének tényezői

eredményeképpen jött létre, illetve halad előre jelenleg is. Ebben a nézetben benne van azonban az a felfogás is, hogy a fejlődés előremozgató tényezőjét magában a tudományban látja. Kétségtelen, hogy ebben sok igazság van. „A tudomány fejlődésében — írja a marxista Karpov — nagy szerepet játszik a tények belső logikája " Az egyik tudományos tétel megalkotása magával hozza törvényszerűen más tudományos eredmények megalkotását nagyon sok esetben anélkül, hogy más tényező befolyását láthatnánk. Ezt a tényt semmiképpen sem tagadhatjuk, s bizonyos mértékben igazat kell mindazoknak adnunk, akik a tudomány fejlődésében a belső tényezők szerepét hangsúlyozzák. Ha a modern tudományt nézzük, amely egyre elvontabbá váló, a gyakorlattal sok esetben csak laza szálakkal kapcsolódó részeket is tartalmaz, elég bizonyítékot nyerünk ehhez az állításhoz. Kolman szerint „A természettudomány belső fejlődése . . . arra törekszik, hogy az ismeretet mind magasabb absztrakciós fokra emelje [14. 20. o.] s ez igaz is. Érdemes azonban mindjárt megfigyelnünk, hogyan emeli ki ezt a tényezőt a fizikai idealizmus híressége, Heisenberg: ,,Ha korunk természettudományát a régebbi korokéval összehasonlítjuk, gyakran azt állapítjuk meg, hogy ez a tudomány a fejlődésié során egyre elvontabbá válik és hogy az a mi időnkben sok helyen az elvontságtól egyenesen idegenszerű jelleget nyert, amelyet csak bizonyos mértékben egyenlítenek ki azok a gyakorlati eredmények, amelyeket a természettudomány a technikában való alkalmazásával felmutat" [20], Ebből az idézetből is kitűnik, hogyan szakad el a burzsoá tudósok gondolatában az absztrakt elmélet és a tudomány gyakorlata. Bár erre visszatérünk még, feltétlenül kell utalnunk itt is ennek a kérdésnek kritikájára, arra a tényre ugyanis, hogy a tudomány önálló fejlődése csak bizonyos határok között történik meg, a gyakorlathoz előbb vagy utóbb kénytelen visszanyúlni, erősítést kapni. Egy magyar kémiai példával illusztrálhatnánk ezt. Akkor is, amikor még a hazai kémiai ipar meg sem született, voltak hazánkban is kiváló eszű kémikusok, kiknek eszméire a maguk korában messze külföldön is felfigyeltek, azonban éppen azért, minthogy elszakadtak a gyakorlattól, üres spekulációval téves eredményekre vezetett Winterl Jakab és Kerekes Ferenc minden működése. Az eszmék fejlődése csak a gyakorlattal való többé-kevésbé állandó kapcsolatban következhet be. A tudomány nem önmagától fejlődik, hanem a társadalom, a tudósok működése folytán, objektív idealista felfogásnak kell minősítenünk az olyan törekvéseket, amelyek a tudományt, mint a tudatunktól független lényt, mintegy szellemet mutatják be. Igaza van Vavilovnak, amikor elítéli azoknak a tudománytörténészeknek az eljárását, akik kizárólag „a tudományos eszmék fejlődésének leegyszerűsített és megfésült, állítólag logikai vonalát figyelik meg és ezt a vonalat ezenkívül rendszerint elszakítják az általános történeti környezettől és a kölcsönhatásoktól" [7. 9. o.]. Helyesen mutat rá Kudrjavcev, hogy az 1951-ben nálunk olyan nagy örömmel fogadott fizikatörténete, „ha szigorúan vesszük, nem is 516