Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia fejlődésének tényezői

a nagy emberekre, hogy csak ők az igazság forrásai, a kisebb tehetségű tudósokat eleve tétlenségre kárhoztatjuk, lehetetlenné tesszük számukra, hogy önálló gondolataikat nyilvánítani merjék. Ez a helyzet nem egy esetben alakult ki. J. D. Berna.1 szerint „A fizikában Newton nagy hagyományai a tudományos megismerés legnehezebb bilincseivé váltak". A kémiában is hosszú ideig szinte eretnekszámba ment, aki a Lavoisier által lefektetett elvek valamelyikét javítani, tökéletesíteni akarta. A szovjet szerves kémikusok még 1951-ben is azt tartották, hogy — mint Teretyin akadémikus mondotta a szerves kémikusok kongresszusán — „Butlerov struktura-elméletének alaptételei. . . hosszú időre meghatározták a szerves kémia fejlődésének útjait" [8], amivel végeredményben ma is egyetérthetünk mindaddig, míg nem tekinti valaki „ alaptétel "-nek azt is, ami a tudomány fejlődésével idejétmúlttá vált. Silov akadémikusnak adott igazat az idő, amikor e kongresszus után különvéleményben szögezte le, hogy a butlerovi tanítás dogmatikus értelmezése „megnehezíti a kémiai kapcsolatok elemzése tökéletesebb módszereinek alkalmazását" [8]. A nagy tudósok túlzott tisztelete, kijelentéseik dogmaszerű értelmezése annál is inkább nem lehet helyes, hiszen közismert, hogy egy-egy felfedezés gyakran ugyanabban az időben több tudósnak is tulajdonítható, s a mai tudománytörténelem már helytelennek is tartja a prioritási vitákat éppen azért, minthogy a tudomány fejlődése nem tudható be csak egy-egy nagy zseninek, a fejlődés, még ha ezeknek a tudósoknak működése folytán következik be, akkor is bekövetkezik, ha valamely tudós a fejlődést nem is látja. Más szóval: a tudomány fejlődése tudatunktól független törvények alapján megy végbe. ,,Az a tény, hogy bizonyos időszakokban elkerülhetetlenül bekövetkezik egyes olyan problémák megérése, amelyek megoldásán egyidejűleg fáradozik sok tudós . . ., meggyőzően bizonyítja az objektív törvényszerűségek létezését a tudomány fejlődésében" — mondja Karpov [18]. A kérdés azonban ezek után, hogy miben találhatjuk az objektív törvényszerűségek okát, mozgatóit, az eszmék fejlődése, a társadalom és technika alakulása adja-e a leglényegesebb, elsődleges hatást. 3. Az eszmék fejlődése Hogy a kémia nem szellemóriások egymástól független teremtésének laza halmaza, az többek előtt már a múlt században is kiviláglott. W. Ostwald, akinek idealista nézeteit a fizikai idealizmus koncepcióinak bírálata során sokan elemezték, világosan látta, hogy a természettudományok fejlődésében ,,az egyén és egyed mindig korlátozott és esetleges valami" [1], Ö is megkísérelte, hogy lerakja egy olyan eljárás alapjait a tudománytörténelembe, amely, miként maga a természettudomány is, egyes esetekből indul ki, de „később az egyes esetekből általános törvényeket" fog levezetni. Eszerint a nézet szerint, s ez a nézet egyre inkább uralkodóvá válik, a természettudományok, így a kémia is egy egységes fejlődés 33* 515