Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

sugarakkal Wiener-féle interferencia-teret hoz létre. Ez az állófényhullámtér a gömbfelületre csapott alumínium-elnyelőréteget a 2. ábrához hasonlóan átjárja. így végeredményben megvalósulnak a 3. ábrán vázolt kísérleti tervünk optikai feltételei, hiszen az elnyelő gömbfelületen visszaverődő homocentrikus sugarak a síktükrön visszaveitekkel találkozva interferencia-gyűrűket hoznak létre. Csakhogy itt a fényosztó felületre nem merőlegesen, hanem Tc/4-nyi szögiben lépnek ki az egymással interferáló sugarak, éppen ezért a homocentrikusan beeső nyalábot ez a ferde törőfelület kilépés után asztigmiássá változtatja: más pontban egyesíti tehát a beesési síkban, vagyis az ún. meridiánban haladó konvergens sugarakat és más pontban az erre merőleges (haránt) síkban, vagyis az ún. szagittálas-sífeban haladókat, amelyek az ún. meridionális gyújtópontban találkoznak. Ennek folytán az f fotorétegen interferenciás körgyűrűk helyett ellipszisek megjelenése várható. Könnyű belátni, hogy ha csupán szagittális síkban haladó sugarak vizsgálatára szorítkozunk, akkor az interferencia-ellipsziseknek csakis a törőéllel párhuzamos féltengelyeit kell gyűrűsugaraknak tekinteni és úgy számolhatunk, mintha az üvegben haladó sugarak szagittális síkjára a levegőiben haladók síkját ráfordítanánk, vagyis a 4. ábrán vázolt sík-sugármeneteket valósítanánk meg. A prizma fényiosztó felülete alatt az f fotoréteget úgy állítottuk be, hogy arra a fénysugarak merőlegesen essenek. Fotorétegül Agfagyártmányú spektral-gelb extrahart-jelű emulziót (használtunk, amelynek y-értékét Agfa (l)-jelű [7] előhívót használva kísérletileg meghatároztuk és azt 2,6-nak találtuk. A használt emulzión mindig az S = 0,3 és 1,3 feketedési értékek között dolgoztunk. A feketedési görbének ezen feketedési határok között feltétlenül a lineáris szakasza húzódik. Az expozíciók idejét 15 perc és 60 perc között változtattuk. Eközben az immerziós folyadékunk nem párolgott el annyira, hogy ezzel a gyűrűképződést megzavarta volna. A fotoréteg távolságát (vagyis a 4. ábra jelöléseivel az (y — d)-t) a fényosztó felület középpontjától tolómércével mm-pontossággal határoztuk meg. A síktükörnek a fényosztófelület középpontjától való távolságát ugyanígy d = 25+1 mm-nek mértük. A 9. ábra egy a leírt berendezésünkkel felvett in fcerferog ram mot mutat be. Ezen szabad szemmel természetesen nem vehetők észre eltérések a gyűrűk kontrasztosságának monoton lefutásában. A fényosztó prizma tÖrőélével párhuzamos (szagittális) metszetnek az ellipszisek nagytengelye felel meg. A gyűrűstruktúrát kb. m = 50 sorszámig jól lehet követni. Annak igazolására, hogy a fényképezett ellipszisek valóban (1) + (2)-jelű interferencia-ellipsziséknek minősítendők, végeztünk kísérleteket úgy is, hogy a T síktükröt a gömbtükörről leemeltük. Ekkor nem kaptunk interferencia-ellipsziseket, hanem csak meglehetősen egyenletes feketedésű ovális mezőnyt, amelyen azonban semminemű szakaszosság nem volt észlelhető. Ha tehát a gyűrűk erősségének (kontrasztosságának) monoton lefutásában szakaszosan anomáliák jelentkeznek, ezt semmiesetre sem az elnyelő485