Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására
réteg áter esztőképes ségének valamiféle ismeretlen szakaszossága okozhatja. Hogypedig ezt a síktükör sem idézheti elő, azt az is bizonyítja, hogy az elnyelőréteg eltávolítása után, de visszahelyezett T síktükörrel készített felvételünk is egyenletes feketedést mutatott minden szakaszoisságtól mentesen. Ugyancsak nem okozhatja az említett anomáliát a higanyív használt zöldvonalának finomstrukturája, vagy a szűrőnkön esetleg mégis átjutó más hullámhosszúságú vonal sem. A finomstruktúra felhasadása legfeljebb csak a 10 4-ik gyűrűk tájékán okozhatna a kontrasztosságban anomáliát. Ezenfelül fényszűrő nélkül is készítettünk interferogrammOkat. Ezeken a különböző /.-hoz tartozó gyűrűk az osztóprizmánk szögdiszperziója miatt meridionálisan eltolódva, tehát excentrikusan jelentkeztek. Szűrővel készült felvételeink azonban -ilyen eltolódásnak a nyomát sem mutatták. 4. §. Kísérleti eredmények és azok kiértékelése Kísérleti berendezésünkkel száznál több próbafelvételt készítettünk, míg sikerült néhány olyan interferogrammhoz (102., 104. sorsz.) jutnunk, amely alkalmasnak bizonyult az 1. §-ban leírt probléma egyértelmű eldöntésére. Az előbbiek szerint interferogrammjainkon azt kellett vizsgálnunk, jelentkezik-e egyáltalában a gyűrűk kontrasztosságában szakaszosság, és ha jelentkezik, vajon a második kontrasztossági maximum szignifikáns mértékben valóban nagyobb-e, mint az első és a harmadik maximum középértéke. Hogy a (2,19) formulánkat mennyiségileg igazoljuk, rendre kikomparáltuk az interferencia-ellipsziseink nagytengelyeit az említett két interferogrammunkon, amelyek különböző (y) fotoréteg-távolságban készültek. Az egyes gyűrűkön a feketedésmaximumra való beállás szórása a 2. § c)-ben említett b m-sugár mérésében ± 0,03 mm-es középhibára vezetett. A mért, valamint a 3. §-ban adott pontossággal közölt (g, n, d) adatokból a (2,16) alapján számított b m félnagytengelyéket az 1. sz. táblázat hasonlítja össze azon az interferogrammon, amelynél y = 36 mm volt (102. sz.). Az egyezés a hibahatáron belül van. A többi (más y-hoz tartozó) interferogrammokon hasonló egyezést találtunk. A megengedhető szisztematikus eltérés formuláink közelítő jellegéből fakad. A 10. ábrán közölt regisztrátum szintén a 102. sz. interferogrammunkról készült. A zeg-zugos görbe minimumai az interferogrammunkon a transzmisszióképesség minimumának, vagyis éppen egyegy interferenciás gyűrű legvilágosabb (erősebb) helyének felelnek meg. Vizsgáljuk a gyűrűket a gyűrűrendszer jól látható szimmetriaközéppontja körül jobb felé haladva. Látjuk, hogy az 5-ik gyűrűtől kezdve a gyűrűk erősségének természetes csökkenését erősödés váltja fel és kb. a 9-ik gyűrűnél az erősség maximális. Ez az első maximum feltétlenül a síktükrön való kétszeres reflexiónak, vagyis a (2) + (3)gyűrűrendszer átfedő hatásának következménye, ugyanis a 102. sz. interferogrammnál, ahol y — 36 mm, a (2,20) formula alapján a k — 1486
