Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

alapján lényegileg más, jól kimutatható (detektálható) energianemmé. Elképzelhető azonban olyan új eljárás is, amelynél az álló hullámtérből szükségképpen kilépő egyik fénynyalábban az intenzitáseloszlásnak az abszorpció következtében való megváltozása vinne hírt az interferenciatérben bekövetkező fényelnyelésről. Közelebbről a következő rajzon (lásd 1. ábrát!) vázolt kísérlet elvégzését terveztük: A P

r fényosztó prizma a balról 'beeső egyenletes erősségű, monochromatikus, parallel fénynyaláb egy részét a T síktükörre vetíti és így a T, előtt álló-fényhullámtér alakul ki. Ha ebbe a térbe a X^hoz képest igen vékony A elnyelőréteget helyezünk kissé ferdén, úgy Wiener kísérleteinek értelmében ez a réteg a rajta kétszer áthaladó (1) fénysugárból azon a helyén, aihol az állóhullámtérnek éppen dagadó helyei vannak, több energiát nyel el, mint a rétegen éppen egy csomósík metszésvonalánál áthaladó (2) fénysugárból. Éppen ezért a szemben elhelyezett fotoréteg Pi pontján, ahová az energiában szegényebbé vált (1) sugár verődik, kisebb megvilágítás várható, mint a P> pontjában, ahol az energiát nem vesztett (2) sugár éri éppen a fotóréteget. Ezt a tényt pedig az előhívott fotoréteggel bizonyítani lehet. A megfontolás burkoltan a szuperpozíció törvényének elnyelő közegekben való érvényét vonja kétségbe. Ha ugyanis az egyenletes elnyelő rétegnek az interferenciatérbe helyezése a Pi és P-2 ponton megváltoztatná a megvilágítás viszonyát, úgy ez arra vaUana, hogy egy abszorbensben egy fénysugárral egyidejűen szembehaladó fénysugár módosítani volna képes »az eredeti fény eloszlást, ellentétben a szuperpozíció törvényével. Minthogy azonban a törvény érvénye legalábbis inkoherens fény esetén kísérletileg elnyelő közegekben is igazolt [2], ezért a kísérlet eredményét eleve negatívnak vehetjük.* Mégis érdékes e kísérlet elvégzése egyrészt éppen a szuperpozíció törvényének koherens fénnyel való igazolása szempontjából, másrészt azért is, mert a fémek optikai sajátságai a Wiener-féle interferenciatérben, amelyben — mint ismeretes [3] — az E (elektromos) vektor maximumai nem esnek egybe a H (mágneses) vektoréival, még nincsenek egészen felderítve. 2. §. Előzetes számítások a kísérlet gyakorlati megtervezéséhez, ill. kiértékeléséhez a) Becslés véges vastagságú réteg fényelnyelésére álló hullámok csomó-, illetve dagadó síkjain. Az álló hullámokat n törésmutatójú közegben egy T síktükörre merőlegesen beeső 1« erősségű monochromatikus (síkban poláros), elektromágneses síkhullám létesítse. A sugárzás vakuumhullámhosszát X jelölje. Legyen a T teljes síktükör normálisa az y-tengely, amelyre merőlegesen legyen egy d (< X) vastagságú elnyelő réteg elhelyezve. * Erre a tényre már a folyamatban levő kísérleteink előtt Károlyházi Frigyes volt szíves felhívni figyelmünk:

et. Észrevételéért háMnkat nyilvánítjuk. 474