Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

2. ábra 1. ábra A stacionárius esetben kialakuló álló hullámokat a 2. ábra szemlélteti. Jelölje a T tükör reflexióképességét Ri, az elnyelő réteg reflexióképességét R\, áteresztő (transzmisszió) képességét Ti, elnyelőképességét pedig Ay = 1—R\—T[. A tükör és a réteg között kialakuló álló hullámok amplitúdója mindenesetre legalább akkora, mint az elnyelő rétegén egyszer áthaladó és a T síktükrön egyszer visszaverődő haladó hullámok amplitúdójának kétszerese.* Jelölje ez utóbbi hullámok intenzitását h, ekkor I

2 = Ti R

2 IO . (2,1) Az álló hullámok amplitúdója ennek megfelelően 2 fh. Minthogy a T tükrön Wiener kísérletei értelmében az E térerősségvektornak okvetlenül csomósíkja van, ezért az y-mentí álló hullámok egyenlete: E = 2 }ÍT

2 sin • y) . (2,2) Az említett kísérletek alapján tudjuk, hogy a stacionárius álló hullámokból az energiát a réteg az y-mentén nem egyenletesen nyeli el. Többet nyel el a réteg, ha éppen dagadó helyre esik, mint ha csomósíkra. Egy kicsiny dy (<€ /.) vastagságú réteg által időegység alatt elnyelt energia mindenesetre arányos dy-nal és E--tel (vagyis a Joule-féle hővel), tehát dA = x E'áy , * A rétegen való (itt tekintetbe nem vett) reflexió az amplitúdót csak növelheti. 475