Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

a mezőgazdaság termelékenységét. A szakosításban és a termelékenység növelésében fontos szerephez jut ismét a legfelső irányítás. A KGST-országok határozata is kimondja (5. pont): ,,. . . a leghatékonyabban használjuk ki a következő főbb tényezőket... a természeti kincseket, valamint az éghajlati- és talajviszonyokat... az országnak más országokhoz viszonyított földrajzi helyzetét, a meglévő nemzetközi közlekedési útvonalakat.. . Emellett nem szabad túlbecsülni a természeti feltételek és a történelmi hagyományok szerepét." A gazdasági életet minden országban fejleszteni kell, el kell tüntetni a kirívó szintbeli különbségeket. Azonban (6. pont): „...a gazdasági fejlettség színvonalának kiegyenlítése nem jelenti mindazoknak a különbségeknek a kiküszöbölését, amelyek a természeti kincsek, az éghajlati} viszonyok sajátosságaiból, a fogyasztás szerkezetében és a lakosság életmódjában meglevő nemzeti sajátosságokból fakadnak" [18]. A természeti adottságok és a társadalmi hatások nagy ellentmondásából, kölcsönhatásából, törvényszerű összefüggéséből és szintéziséből így bontakozik ki a termelés megosztása területenként, ezernyi változatában, egészen a nemzetközi munkamegosztásig. A termelés ilyen tág és előre tervezett megszervezése mind nagyobb mértékben igényli a politikai-gazdasági és társadalmi vezetés magas szintjét és hatékonyságát. A politikai irányítás a természet és a társadalom közti ellentmondásban a progresszív főerő. De a politikai irányítás ugyanakkor a dolgozók nevelését is jelenti. A kollektív mezőgazdaság sikereit (a Szovjetunióban) nemcsak abban látták, hogy a szovjethatalom gépekkel, vetőmagokkal és különböző kedvezményekkel segítette a parasztokat, hanem a kommunista párt nevelő hatásában is, abban, hogy a párt közösségi szellemre nevelte a népet, és abban a politikai akcióban, hogy a kollektivizálás ügyét élenjáró munkások vették a kezükbe. A közösség ereje az.óta alkalmasnak bizonyult a természet birtokba vételére, állandó szövetségben a munkásosztállyal a kolhozparasztok azóta világraszóló eredményeket értek el. Hasonló fejlődésnek voltunk tanúi Magyarországon. Nem kicsi ébben a tudomány szerepe s>qm. És tudnunk kell, hogy a szocializmusban a tudományt is a politikai vezetés teszii képessé nagy alkotásokra, a gyakorlati problémák megoldására az összes feltételek és lehetőségek biztosításával. Még egyszer ismételjük: a fejlett társadalom által átalakított földrajzi környezetben — újfajta kapcsolatok kialakulása révén — az egyes ember és maga a társadalom is megváltozik. Megváltozik a természethez való viszonya. A természet feletti uralom több szabad időt, kulturáltabb életet biztosít részére. Az ember agya fogékonyabb lesz a tudományok és művészetek iránt, ezekkel az eszközökkel pedig új és további módokat eszel ki 'környezete kincseinek a felhasználására. Mind nagyobb eredményeket ér el, mind nagyobb sebességgel. A természet és az emberi társadalom ellentmondása valójában: önmagát hajtó motor, út a tökéletesebb társadalom, a szebb élet felé. 463