Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

kai szemben a fejlett termelési eszközökkel felruházott társadalom többé már nem elfogadó, vagy csupán védekező, sokkal inkább irányító-átalakító álláspontot foglal el, nem passzív, hanem aktív tényezője a termelésnek. Jól tudjuk, a természeti törvények megismerhetők ós a gyakorlatban alkalmazhatók. A viz erejét, amely az errí berek otthonát és munkájának eredményét gyakran elpusztította, ma termelő munkára szorítjuk. Azt a törvényszerűséget, hogy a nagyobb magasságról érkező víz helyzeti energiája mozgási-mechanikai energiává alakul át, a gépek mozgatásában alkalmazzuk. A természeti törvények irányításával, ,.dolgoztatásával'' olyan termelési folyamatokat lehet megindítani, és akkora mértékben, amelyek az adott földrajzi környezetben addig nem voltak lehetségesek. Ilyen a tűz és a víz ereje, amelyek révén új világot teremtett, magának az ember. Ilyen az atomenergia felszabadításának, a kémiai vegyülés törvényszerűségeinek a felhasználása. A jövő technikája talán éppen az atomenergia és a műanyagok jegyében születik. A fejlődés ilyen új irányait csakis a törvényszerűségek ismeretében járhatjuk meg. Ilyen kérdések merülnek fel, ha a társadalom aktivitásáról beszélünk. Együttműködni, vagy ellene állni a természetnek. A társadalom aktivitása sokszor olyan környezetben fejlődik ki nagyobb mértékben, ahol a természeti viszonyok változatossága, s különösen nem mindent kielégítő volta („mostohasága") az embereket képességeik és erejük megfeszítésére, megsokszorozására hívja ki. Közismert dolog, hogy az embert a munka emelte ki az állatvilágból. Ha ez így van, akkor ezen belül a munka intenzitása és sokoldalúsága sem elhanyagolható tényező. Történelmileg ismerjük ebben a folyamatban a jégkorszak jelentőségét, a potámikus kultúrák kialakulását, amely formában és tartalomban más, magasabbrendű volt, mint a természetet kevésbé átalakító pásztornépeké. A földrajzi környezet kihasználására és átalakítására irányuló aktivitás szellemi és gyakorlati természetű, az ész dolga és a kéz dolga. A tudomány ós a gyakorlat az objéktív természet elsődlegeségével szemben másodlagos jelenség. A marxizmus tanítása szerint tükröződés és visszahatás. Szellemi aktivitás és gyakorlati cselekvőképesség. Működésének első üteme a természeti törvények megismerése (tükröződés), második e törvények gyakorlati alkalmazása (visszahatás a természetre). A tudomány és a technika fejlődésében azonban gyakran megfordul ez a sorrend. Sokszor a gyakorlatból fejlődik ki a tudomány, különösen olyankor, ha a gyakorlatot a társadalom szükségletei már előbb megkövetelik. Már régen olvasztották az emberek a vasat anélkül, hogy ismerték volna olvadási hőfokát, a vasércek összetételét. Az olvasztás tudományos technikáját is csak később dolgozták ki. A társadalom aktivitásának hordozója a tudomány és a technika, e kettő egysége, mint növekedő értékű fegyver a társadalom kezében. Mivel a társadalom aktivitása is változó, a földrajzi környezet kihasználása, kisebb vagy nagyobb mértékű átalakítása is történeti folyamat. Kezdetben még 453