Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

a Duna-menti tájak értéke, nagymértékben realizálódik majd azok természeti potenciálja, azaz: földrajzi környezetünk a társadalom és a termelőerők fejlődése nyomán átalakul, több és újszerű tartalmat nyer, közte és a társadalom között új kapcsolatok létesülnek. A földrajzi környezet relatív értékváltozásához nagymértékben hozzájárul a nemzetközi munkamegosztás rendszere, amely a természet legoptimálisabb adottságainak a kihasználásával magas fokú termelékenységet hoz létre. A környezet viszonylagos változásához hozzájárulnak a gazdasági tömörülések (KGST, Európai Közös Piac stb.), azonkívül a belső és a nemzetközi piacok. Környezetünk pozitív adottságait — például a szabolcsi jonathán alma termesztésében, az alumínium-cikkek előállításában — csak megfelelő nemzetközi piacok biztosításával lehet nagyobb mértékben kihasználni. A fogyasztás — mint a termelés egyik tényezője — a földrajzi környezet viszonylagos értékelésében nem kis szerepet játszik. A piaci kereslet és kínálat hullámzása a környezet adottságainak a kihasználásában is egyenetlenséget támaszt. Az egyenetlenség a kapitalista országokra jellemző. A kereslet és kínálat változásával magyarázható például a kanadai búzatermelés nagyméretű ingadozása (1952-iben meghaladta a 180 millió mázsát, 1954-ben 96, 1958-ban 100, 1960-ban 130 millió mázsa termett). Kanada búzatermésének körülbelül a felét exportálja, a termelés ilyen nagymértékű ingadozása — a kontinentális éghajlat káros szélsőségei mellett — elsősorban a világpiaci kereslet változása következtében állott elő. A szocialista országokban a beszerző és a felvevő piacok sokoldalú biztosításával (nemzetközi, két- és többoldalú szerződésekkel), valamint „fogyasztásra termeléssel", a szükségletek figyelembevételével gondoskodnak a természeti adottságok folyamatos, emelkedő kihasználásáról. A termelés az emelkedő szükségleteket veszi tekintetbe. Ezek kielégítése megköveteli a termelési eszközök állandó tökéletesítését, automata gépek és gépsorok beállítását, a természeti földrajzi környezet újabb anyagainak és erőforrásainak igénybevételét, új és termelékenyebb munkamódszerek bevezetését, a termelési költségek csökkentését és a minőség javítását. E törekvések a termelés társadalmi oldalának a megerősödését jelentik. Közben viszonylagosan átalakul a környezet, megváltozik a környezet és a társadalom közti viszony. Ha a tervezés nem elég körültekintő, akkor nem a környezet viszonylagos gazdagodására, hanem annak abszolút elszegényedésére vezet a beavatkozás. Ezt jelzi egy-egy bánya korai kimerülése, erdők kipusztulása, a talaj eróziós károsodása. A természeti földrajzi környezet minden változása, értéke és hatóképessége a termelési eszközök és a termelési viszonyok állapotával, illetőleg ezek változásával függ össze. A természet és a társadalom kapcsolata, illetőleg e kapcsolatok átalakulása más a feudalista, a kapitalista és a szocialista társadalmi formák között. Vessünk ezért néhány pillantást azokra az okokra és összefüggésekre is, amelyek magában a társadalomban találhatók meg. A társadalmi hatóerők gyökerét a termelőerők és a termelési 26* 449