Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

viszonyok kapcsolatában, azaz a termelési módban kell keresnünk. A termelőerők és a termelési viszonyok egysége (a termelési mód) a társadalom fő formáinak megfelelően változik. Más az ősközösségben, a rabszolgaságban, a feudalizmusban, a kapitalizmusban és a szocializmusban. A termelőerők a társadalomnak a természettel való kapcsolatát, a termelési viszonyok az embereknek a termelés folyamán kialakult egymáshoz való viszonyát határozzák meg. A termelési módnak ez a két oldala egymással összefüggésben, kölcsönhatásban és ellentmondásban áll. Meghatározott viszonyok között a termelési viszonyok megfelelnek a termelőerők jellegének, azokkal összhangban állanak. Ha így van, akkor a termelési viszonyok hatása pozitív, a gazdaságii életre serkentőleg hat. Eközben a társadalom mindig új, mindig hatékonyabb kapcsolatba kerül földrajzi környezetével. Haladó korában, a kapitalista társadalom óriási fejlődést mutatott fel ezen a téren. 'Idővel azonban a termelési viszonyok elmaradnak a gyorsabban fejlődő termelőerőktől, és ez utóbbiak további fejlődésének akadályai lesznek. Ilyenkor már negatív a hatásuk. Gondoljunk például a kapitalista társadalom és termelési rendszer belső ellentmondásaira, amelyből mind sűrűbben és nagyobb mértékben pattannak ki a gazdasági válságok. A termelőerők és a termelési viszonyok ellentmondásának a megszüntetése, a társadalom haladó erőinek a tevékenysége folytán, társadalmi úton megy végbe, a termelési viszonyok átalakításával. Ez a forradalmi mozzanat a termelési eszközök újabb lendületes fejlődésének az alapja. Azt eredményezi, hogy a társadalom és a földrajzi környezet kapcsolata történelmileg újra és újra átalakul. A röviden vázolt kölcsönhatás dialektikus és kétoldalú, benne a termelőerők és a termelési viszonyok jellege közötti összhang törvényszerűsége nyilvánul meg. A kölcsönhatásban a társadalmi erő a fő erő. Ennek az erőnek a hatása a földrajzi környezetre mindig más módon és növekedő mértékben érvényesül. A kérdést vizsgálva, ismét meg kell említenünk, hogy a termelőerők fejlődésével mindig más, újabb földrajzi tényezők, természeti adottságok, más mértékben és más módon válnak fontossá a termelés számára. Az ásványi szén régen értéktelen anyag volt. A hőerőgépek feltalálása óta azonban világjelentőségű energiaforrás. (A Szovjetunió 1961. évi 326 milliárd kWó villamosenergia-termelésének mintegy 4/5 része, Nagy-Britannia 128 milliárd kWó termelésének csaknem teljes egésze a szén elégetéséből származik. A 10 milliárd kWó-t megközelítő magyar villamosáram-termelésnek is kb. csak századrésze származik vízienergiából.) Újabban, és más módon a szenet a vegyi iparban is feldolgozzák, sokkal nagyobb értékkel. Az olaj a robbanó motorok elterjedése által, a folyóvizek ereje a korszerű turbinák, a hidrogenerátorok tökéletesítése révén vált használható energiává. Szemünk előtt zajlik le a vegyi ipar óriási arányú fejlesztése, a műanyagok gyártása és felhasználása, az anyag belső energiájának a felszabadítása, a világűr hasznosításának tudományos, technikai előkészítése. Meggyőző példák hosszú sorát lehetne említeni, annak igazolására, miként függetleníti magát a társadalom 450