Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Futó József: Hóvastagság- és talajfagy-vizsgálatok a Szépasszonyvölgyben

Február 21 és 25-e között a talajfagy vastagsága alig változott. A talajhőmérséklet minden mért szinten 0 fok közelében volt. 25-én érkezett le 29 cm mélységbe (a talajfagy akkori alsó szintjére) a napok óta tartó kemény légköri hideg. Ekkor a talaj fagy alulról fokozatosan vastagodni kezdett. A legnagyobb vastagságot március 7-én érte el (50 cm), tehát akkor, amikor a felszínen már a napi középhőmérséklet 0 fok felett volt. A talajhőmérsékletek is ebben a szakaszban érték el a legalacsonyabb értéküket, mégpedig március 1-én 10 cm mélységben —6,5, 25 cm mélységben —3,5, 40 cm mélységben —2,0, és 55 cm mélységben 0 fok volt. Március 7-től 14-ig a talaj fagy-vastagság alig változott, annak ellenére, hogy a napi középhőmérsékletek jóval 0 fok felett voltak. A légkör pozitív hőmérséklete a hó elolvasztására használódott fel. A talajhőmérsékletek ekkor minden szintben 0 fok közelében voltak. Március 14-től kezdve, amikor az összefüggő hótakaró megszűnt, a talajfagy olvadási menetében döntő változás következett be. Ettől az időponttól kezdve nemcsak alulról kezdett vékonyodni a 14-én még 43 cm vastag talaj fagy, hanem felülről is. Ezt a folyamatot az sem tudta megakadályozni, még csak késleltetni sem, hogy közben három napig március 14—15— 16~án 0 fok alá csökkent a napi középhőmérséklet. A fokozatosan emelkedő léghőmérséklet hatására a talaj fagy felülről és alulról elvékonyodott, végül március 28-ra teljesen megszűnt. Ekkorára már a napi középhőmérséklet +8,8 C°-ra emelkedett. Az I. sz. állomáson a külső levegő hőmérséklete jelentős késéssel érkezett le a talaj fagy alsó határához. A késés a felmelegedésnél ilyen hóvastagság, ilyen talajfagy mellett 5—6 nap. Kb. ennyi időre van szükség, hogy a kemény hidegre fordult külső hőmérséklet jelentékenyen vastagítsa a talaj fagyot. Március l-e volt a vizsgált időszak leghidegebb napja, de a talajfagy legnagyobb vastagságát (50 cm) csak 7-én érte el. A talajfagy kétoldalú elvékonyodásának kezdetétől 16 napra volt szükség a talajfagy végleges eltűnéséhez. A völgysíkon elhelyezett II. sz. állomáson a talajfagy grafikusan ábrázolt formája nagy hasonlóságot mutat az I. sz. állomáséhoz. Az időtartamban azonban lényegesek a különbségek. A megfigyelés kezdetekor a talajfagy vastagsága itt volt a legnagyobb, 50 cm. A grafikonon ugyanúgy megtaláljuk a fokozatos elvékonyodást február 21 és 25 között, mint a 3. ábrán, azzal a különbséggel, hogy az elvékonyodás mértéke itt 17 cm-rel volt kisebb, mint az északi lejtőn. A talajfagy újabb vastagodása ugyanúgy 27-én kezdődött, mint az előző esetben, de a legnagyobb vastagságát (50 cm) már 28-án elérte. Ezt a vastagságot tartotta március 7-ig, amikor a levegő hőmérséklete tartósan 0 fok fölé emelkedett. A felszín felőli elvékonyodás azonban már 4-én megkezdődött, amikor a talajról eltűnt az összefüggő hótakaró. Míg az I. sz. állomáson a kétoldali elvékonyodás üteme egyenletes volt, addig itt a felülről való elvékonyodás sokkal gyorsabb. Míg ott a talajfagy 20 cm mélységben szűnt meg, addig itt 40 cm mélységben találkozott a két szint egymással. Az eltérés oka valószínű a talaj különböző422