Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Futó József: Hóvastagság- és talajfagy-vizsgálatok a Szépasszonyvölgyben

minden nap középhőmérséklete 0 C° alatt maradt, sőt március 1-én —12,5 C°-os napi átlaggal az év egyik leghidegebb napja volt. Ez idő alatt csapadék nem volt, a hótakaró vastagsága mégsem változott lényegesen. Hét nap alatt 12 cm-ről 10 cm-re csökkent. A hóvastagság apadásának az volt az oka, hogy a 0 fok alatti napi középhőmérséklet ellenére a déli órákban a napsütéses napokon 0 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Március 4-től 8-ig nem volt jelentős változás a hótakaró vastagságában, annak ellenére, hogy ebben az időben 2 napig 0 fok alatt, a másik 2 napig 0 fok felett volt a napi középhőmérséklet, de estétől reggelig minden éjjel fagyott. Március 8-ával jelentős felmelegedés indult meg 5 fok körüli napi középhőmérsékletekkel úgy, hogy napokon keresztül még reggel sem süllyedt a hőmérő 0 fok alá. Mindehhez még a 10.-ével kezdődő 3 napon keresztül tartó 24,1 mm-es eső is hozzájárult. Ezért március 14-re még az északra néző lejtőről is eltűnt az összefüggő hótakaró. De még 8 napig voltak hófoltok az I. számú mérőhely környékén. Ez az oldal a meredek, északra néző lejtés miatt csak a déli órákban kapott napsütést. A korlátozott napsütést még az erdő is akadályozta. Ennek ellenére az északi oldalon hét, 0 fok feletti középhőmérsékletű nap elegendő volt arra, hogy 10 cm vastag hóréteget elolvasszon. Nyolc napig, tehát március 22-ig maradtak hófoltok az északi lejtőn úgy, hogy 3 napnak a középhőmérséklete 0 fok alatt, 5 pedig 0 fok felett volt. A II. sz. sík völgytalpon levő mérőhely (4. ábra) megközelítőleg ugyanazt a léghőmérsékletet, ugyanannyi és ugyanolyan csapadékmennyiséget kapott, mint az északra néző lejtő. De e területet a Nap sugarai nagyobb szög alatt és hoszabb ideig is érték, mint az I. számú mérőhelyet. Hiányzott a meredek lejtő és az erdő árnyékoló hatása is. Napsütésben pedig bővelkedett a vizsgált időszak, mert a 45 napos időtartam alatt csak 11 olyan nap volt, amikor egyáltalában nem sütött ki a nap, viszont 18 olyan nap, amikor szinte felhőmentes volt az ég. Bár a II. sz. állomáson csak az inszolációs viszonyok voltak mások, mint az északi lejtőn, mégis az alapvetően azonos menetű hó vastagsági görbe mellett nagy különbségeket tapasztaltunk. Az egyik különbség az, hogy a hótakaró néhány cm-rel mindig vékonyabb volt, mint az I. sz. állomáson (Í4-én 4 cm-rel, 18-án 3 cm-rel, 21-én 7 cm-rel, 25-én 5 cm-rel, 28-án pedig 9 cm-rel). Ezen a vizsgálati helyen is február 21-én érte el a hótakaró a legnagyobb vastagságot (9 cm). Az olvadás azonban itt sokkal rohamosabb volt, mint az északi lejtőn. Itt már 4-én megszűnt az összefüggő hótakaró, akkor, amikor a napi középhőmérséklet még nem is emelkedett 0 fok fölé. A hófoltok lilére tűntek el, akkorára, amikor az északi lejtőn még összefüggő volt a hótakaró. Ezen a sík megfigyelő helyen 7 nappal előbb szűnt meg a hótakaró és 11 nappal előbb tűntek el a hófoltok, mint az északi lejtőn. A III. sz. megfigyelőhely (5. ábra) 20—25 fokos déli lejtésével, a legkedvezőbb besugárzási viszonyokat kapta. Ezért itt volt a hótakaró a legvékonyabb és az olvadás leggyorsabb. Itt is február 21-én 26* 419