Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

rosa. „Ebben a városban akármerre néz is az utas — írja Szabó Zoltán „Cifra nyomorúság" c. könyvében — mindenütt templomtornyokat lát és az aranyozottan villanó keresztek a kicsiny házak fölött messzire hirdetik az Úrnak és az ő szolgáinak hatalmát" [132]. Szabó Zoltán a Horthy-fasizmus korában hármas arcát mutatta be Egernek: a barokkot és epigonját, a halódó, jövőtlen kisvárost, meg a falut (a külvárosokat). „Harmadik arcát a város nem mutatja a látogató idegennek. Ez az arc kifelé néz ... a falu. Apró házak, ősszel és tavaszszal szinte járhatatlan sár, gyér füst a kéményekből. Eger falurésze körülöleli a városi részt, mágába szorítja a templomokat és a kanonoksor kecses palotáit, a Belváros öreg házait, a lyceumot és az iskolákat" [133], így maradt Eger 1945-ig, a felszabadulásig, a „feudálkatolicizmus" fellegvára, „urak és papok városa". Szabó Zoltán Egerben a jövőtlen kisvárost mutatja be a Horthy-korszakban. Állításait nem tudta megcáfolni az a hangos kórus sem, amely itt felharsant a „Cifra nyomorúság" c. könyv megjelenése nyomán [134]. Eger két arcát, a mintegy 175 műemléket vagy műemlék jellegű építményt magában foglaló „urbánus várost" nem egy művészettörténeti kiadvány vagy prospektus tárta már az olvasók és az idegenforgalom elé. Ugyanakkor azonban a külvárosok (hóstyák) kialakulásával, életével, osztályharcos múltjával nem foglalkozott az elmúlt idők helytörténetírása. Nem is csoda, hiszen „szörnyű nagy (volt — Sz. I.) a messzeség a pompakedvelő nagyurak városa és a külső nyomorúság között" [135]. A külvárosok közül a széles kavicsteraszon fekvő Hatvani városnegyed a legnagyobb mind területileg, mind pedig a lakosság számát tekintve. (Eleinte „Suburbium Sancti Joannis" néven szerepelt.) Legforgalmasabb útja a keletről határoló, nagyforgalmú Hatvani-út. A Maklári-hóstya a Borsod megyei részen és a Hatvani-hóstyán a Farkasvölgyi vízárkon kívül fekvő beltelkek a káptalan tulajdonát képezték. A Felnémeti városnegyed (Rácz-hóstya) a Rácz-kaputól északra terül el, s lenyúlik egészen az Eger-patakig. Magában foglalja a vízmosásban épült Szálát is. Népiesen Rácz-hóstyának is mondják ezt a városrészt, mert a belvárosnak vele határos északi szögletét hajdan „rácok" lakták. A Czifra-kapun kívül helyezkedik el a Czifra-negyed. Nyugaton a Malom-patak (Tárkányi-patak) medre, keleten a putnoki vasútvonal határolja, délen lenyúlik egészen a Tetemvárig. A Czifra-külvárost Czegléd^hóstyának is hívták a mellette húzódó Czigiéd dombvonulat miatt. Ez a külváros legtöbbször a Sánccal együttesen szerepel, azzal alkot egy városnegyedet [136]. A XVIII. század végére már a mai kiterjedésben kiépült a Sáncnak nevezett városrész is, ahol a külső vár és anna'k bástyái állottak valamikor. Az egri várat a török kitakarodása után a császári katonaság szállta meg, s a vár és a Sánc katonai parancsnokság alá került. A német várnagyok telkeket adtak itt a jövevényeknek. Az első telepesek kezdetben a kassai kamarának adóztak, és csak a vár megvásárlása után az egri püspöknek [137]. A város nyugati felén, árvíztől védett teraszon a Károly-várost 368