Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

(Nova Civitas Carolina: Hatvani III—IV. negyed) találjuk. A külvárosok közül ez fejlődött ki legkésőbb. Eszterházy Károly püspök (1762— 99) osztotta ki ezt a területet. Utcái szép egyenesen vonulnak, s korántsem olyan falusias jellegűek, mint a többi külvárosoké [138], A külvárosok a Rákóczi-szabadságharc bukása után kezdtek jelentősebb mértékben benépesülni. Az 1713. évi összeírás a Szent Jánosnegyedben (Hatvani I. és II. negyed) 63 házat tüntet fel. A Felnémetinegyedben (ante portám Rascianam) 23 lakóház állott, míg ugyanakkor a Makiári-negyedben (Álmagyar község beolvasztásával) 158 házban laktak [139]. Az 1720-as években aztán már benépesültek a Makiári-, Hatvani- és Felnémeti (Rácz-kapu előtti) külső negyedek. Az 1724. november 12-én kelt Károlyi-féle összeírás szerint a külvárosok lakossága — a Sáncz kivételével, amely ekkor még nem tartozott a városhoz, hanem katonai parancsnokság alatt állott — az alábbiak szerint oszlott meg [140]. Külváros Adómentes Adózó Iparosok KeresFöldműZselléKülváros lakósok lakósok Iparosok kedők vesek rek Hatvani 6 71 2 -—. 12 57 Makiári 3 78 12 4 62 Rácz-kapu előtti 1 69 2 — 1 66 Összesen: 10 218 16 — 17 185 Ezenkívül feltüntet az 1724. évi összeírás 14 jövevényt (advenae) is, akik 1720 óta költöztek be a hóstyákra. A külvárosi adózó lakosságnak tehát mintegy 85 % -át olyan szegény zsellérek tették ki, akiknek „soha semmijek sincsen, naprul-napra két kézi munkájokkal életek táplálását keservesen folytattyák" [141]. Már szó volt arról, hogy Felnémet, Czigléd, Szőllőske, Álmagyar lakott helyek (distincta corpora) voltak, mielőtt a török feldúlta Eger környékét. Az egrieknek azok határában kilenced- és tizedköteles szőlői és szántóföldjei terültek el. A fenti helységeket a püspökség, illetve 1548 után a kamarai igazgatás eleinte urbárium szerint kezelte. De aztán a várba helyezett kamarai prefektusok nem sokat törődtek azzal, hogy egyben vagy külön adóznak-e a fenti helységek Egerrel. Majd a török iga alatt (1596—1687) ezek a helységek mind elpusztultak és határuk az egriek használatába került. Fenesy György egri püspök az 1695. évi egyezség 3-i'k pontjában kikötötte magának a „belvárosi kúriát lakásul, úgy majorunkat, csűrünket a gabonának tizeddézsmája és széna lerakása helyéül és lovaink óljául, ugy vadaskertünket, amint hajdan állott, s a hóstyai (suburbanus) kertünket, amint most létezik, a város határában 50 kaszás rétet, minden malmunkat a belvárosban és a város falain kívül, a városnak azonban a falakon kívül egy malomhelyet jelölünk ki". Ezenkívül a püspök igényt tartott az, allodiális szőlőkre, a fürdőre és a téglaházra. Eger határának többi része a város haszonvételi (szerződéses) birtokába (usus transaetionali censualisticus) került. Eger városa nem csupán a fallal körülvett, mintegy 191 holdat kitevő belvárosról, hanem — a felsorolt 22* 369