Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

diadala veszéllyel fogja fenyegetni újonnan szerzett javait. Ezért tehát, amikor az egrieket 1692-ben Nagyvárad ostromához segítségnyújtásra szólították fel, ,,nagy számmal fegyvert ragadtak, s lovas és gyalog sereget alkotva mentek Nagyvárad alá, a fejedelmi seregekkel egyesülve harcolának s vívták ki a dicső győzelmet" [89]. Mivel a város hatósága maga is érezte jogi helyzetének megtámadható és ingatag alapokon nyugvó voltát, 1692 novemberében felségfolyamodvánnyal fordult a királyhoz, melyben — a Váradnál szerzett érdemeikre is hivatkozva — ismételten kérte, hogy Egert — mint fegyverrel szerzett királyi tulajdonát (peculium regium) — sorolja a szabad és királyi városok közé és a többi szabad és királyi városok módjára különleges privilégiumokkal adományozza meg [90], A város 1693-ban azzal siettette az események meggyorsulását, hogy ezüstből kisebb és nagyobb címeres pecsétet csináltatott „Sigillum liberae ac regiae Civitatis Agriensis" körirattal, s használni is kezdte azt. A káptalan a királyi kancelláriánál kezdett érdeklődni, hogy van-e hivatalosan tudomása az egri polgárok pecséthasználati jogáról. A kancellár válaszában közölte, hogy nincs hivatalos tudomása ilyen pecsét adományozásáról. Erre Pettes András egri éneklő kanonok 1693. április 14-én Jászon a hiteles hely előtt a káptalan nevében ünnepélyes tiltakozását jelentette be a köriratos pecsét használata ellen [91]. Fenesy György egri püspök nevében pedig prokurátora, Laczkovits István jelentette be tiltakozását Gyöngyösön a július 14-i megyei közgyűlés előtt a jogtalan pecséthasználat ellen [92], A város azonban a püspökség és a káptalan tiltakozása és ellentmondása dacára sem mondott le a pecsét használatáról. Ezzel még jobban magára vonta volt földesurai haragját, akik elérkezettnek látták immár az időt a cselekvésre. A katolikus főpapság, mely a török hódítók előrenyomulása következtében híveinek és birtokainak nagy részét elveszítette, csak a Habsburg centralizációval együtt járó ellenreformációtól remélhette hatalmának visszaszerzését. Ezért életre-halálra szövetkezett az idegen uralkodóházzal. Bécs messzemenően viszonozta is támogatását. A török kiűzése után a világi birtokosokra kötelező birtokigazolási eljárás alól a katolikus egyház mentesült; a töröktől visszafoglalt országrészben különösebb nehézség nélkül visszakapta birtokait. Fenesy György egri püspök 1693 júniusában egy emlékiratot (memorialist) nyújtott be a magyar királyi udvari kancelláriához, amelyben panaszt emelt püspöki városának, Egernek felszabadulása ellen. A püspök felségfolyamodványában Szent István, Szent László, IV. Béla, I. Károly, I. Mátyás és I. Ferdinánd királyok privilégiumaira hivatkozva a maga részéről mindenképpen ellenezte a rangemelést. A püspök felterjesztésében hivatkozott az 1687. évi XVII. tc.-re is, amelynek értelmében a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül egyetlen város sem lehet szabad és királyi [93]. ,,Éldellette is Eger régen óhajtott polgári szabadságának s ez által nyert anyagi jólétének öröm érzetét hét boldog éveken által mindaddig, mígnem az ádáz idők viharaiban távol lenni kényszerült főpásztor, kire szenvedésben hagyott nyájának boldogabb sorsa s önnön hasznára való jövedelmezése inkább látszott emlékez359