Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész
tetőleg hatni, mint a szabadság . .. előállott s a szent királyok hajdani adakozásából követelte e várost nyájától elvétetni s magának visszaadatni" [94]. E beadvánnyal megindult a volt földesuraság támadása Eger szabad királyi városi rangja ellenében. Szívós és heves küzdelem kerekedett a kérdés körül a város és a püspökség között, hiszen mindkét fél részéről jelentős érdekek forogtak kockán. Hiába fordult meg Bécsben Piano Lajos városi megbízott 1693 nyarán, hiába mozgatott meg minden követ a város rangemelési ügyének érdekében, Fenesy püspök — aki nem sajnálta az anyagi áldozatokat sem —, erősebbnek bizonyult az 1694 nyarán meginduló végső és döntő küzdelemben. A püspök a kiküldött bizottság előtt bemutatta IV. Béla király 1261. évi oklevelét, a püspökség Egerre vonatkozó privilégiumait, az egri főegyház Szent János-könyvét (Liber Sancti Joannis) és ezekkel a dokumentumokkal sikerült bebizonyítania, hogy Eger városának mindig az egri püspökség és a káptalan volt a földesura mindaddig, amíg a várost és a várat a török el nem foglalta. „.. . A város szabad, virágzó és boldog lőn hét évek folytáig — emlékeztek vissza az egriek —, a midőn a Püspökség, melynek a 91 éves Török iga alatt a Városnak létele sem igen juta eszébe, látván ön vére ontásával előmozdított megszabadulását, virágzását, s ön hasznára intézett méltó jövedelmezését, elő állott, s magának a Szent Királyok Adomány Levelénél fogva vissza adatni kéré, — Fenesy Püspök nagy fáradságokat feszített, töméntelen kintseket pazarlott el, mi által végre annyira vitte az ügyet, hogy a Fejedelem megunván alkalmatlankodásait, Egret birtokába vissza bocsátá . . ." [95]. A király a kettős földesuraság kérelmére már 1694. július 14-én elrendelte, hogy vonják meg Egertől a megszerzett privilégiumot. Midőn az egriek bécsi követük leveléből értesültek a szomorú valóságról, elkeseredésükben július 23-án írtak a város pártfogójának, Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak. A követek írása annyira megzavarta őket — olvassuk az egriek levelében —, hogy a zsoltárossal mindnyájan kiáltani kezdték azt, amit Jeruzsálem pusztulásakor lehetett hallani, hogy ti. „Migremus hinc! Távozzunk innen!" [96]. Az elkeseredett egriek bécsi követei azt kérték, hogy reményeiktől megfosztva Heves városát jelöljék ki számukra lakóhelyül, amely török őrihely és szabad királyi város volt, amelynek privilegiális levelei állítólag az egri püspöknél vannak [97]. A lakosok komolyan latolgatták, hogy inkább otthagyják tűzhelyeiket, kivándorolnak a városból és Hevesen új szabad és királyi várost alapítanak, de mégsem lesznek a püspökség és a káptalan jobbágyai. ,,Ha Eger püspöki város lesz és a püspöknek átadatik, csak a parasztok maradnák a városban, más senki, mert senki sem akar a püspöknek jobbágya maradni és két vármegyének (Heves és Borsod m. — Sz. I.) adózni" [98]. Eger város, hogy kiváltságolt helyzetét megtarthassa, folyamodványt intézett pártfogójához, Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátorhoz, aki azt felterjesztette a császári kamarához. Ez az 1694. július 27-én kelt felterjesztés valóságos panaszirat a városnak az egri 360