Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

Az egri völgy természeti adottságai elsősorban a szőlőművelésre a legalkalmasabbak. A kedvező fekvésű, jó talajú szőlőhegyeken már a XIV—XV. században kialakult a bor-monokultúra, vagyis a bortermelésen kívül minden más művelési ág visszaszorult. A népesség abszolút többsége a szőlőművelésre specializálódott. Már a XV. század derekáról maradtak fenn olyan oklevelek, amelyek megemlékeznek Egerben a borból kiadandó tizedről és kilencedről [27], A XVI. század elejéről való, Modenái Hyppolit-kódex néven ismeretes számadáskönyv feljegyzései szerint voltak olyan szőlők, amelyeknek gazdái két tizedet, vagyis quintát adtak termésükből a földesúrnak [28]. Eger (és Szőllőske) a Heves megyei bortermelés mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kiemelkedő központja. Az 1549. évi dézsmajegyzék szerint szántókultúrája 208 hold, míg szőlőinek összterjedelme eléri a 190 holdat. 1576-ban 40 szántógazdaságra 352 szőlőgazdaság esett. Eger tehát a bor-monokultúra városa. Lakosságának több mint 85%-a kizárólag szőlőműveléssel foglalkozott az 1552-es várostrom körüli időkben. A bortermelés túlsúlyát igazolja az a tény is, hogy a jómódú jobbágyok abszolút többsége a szőlőművelők közül került ki; ók rendelkeztek a szántókultúra közel 70%-ával és a szőlőkultúra kb. 52%-ával. E szőlőművelő oppidumokba (mezővárosba) tömörült parasztság társadalmi szerkezete erősen eltért a környező terület viszonyaitól. A szőlő a gazdagparaszti árutermelés döntő területe. A gazdagparasztság százalékos súlya (18,2%) többszöröse a megyében lemérhető aránynak. A kiterjedt szőlők munkaigénye nagytömegű napszámost foglalkoztatott; a napszámra utaltak csoportja a parasztságnak kb. 20 százalékát tette ki [29], A szőlőbirtok a feudális földtulajdon keretei között a polgári földbérlet csírája volt, noha a tulajdonjog a földesurat illette, az a különleges munkabefektetés, mely a szőlő létesítésével és művelésével együttjárt, maga után vonta a viszonylag szabad ingatlanforgalom értékes kedvezményét. Egerben, a szőlőtermelő mezővárosban, a határ egy részének, mégpedig a termelés szempontjából legfontosabb részének a jobbágytelki rendszertől független, művelési kényszertől mentes szabad használata és magánbirtoklásba vétele, ezzel párhuzamosan és ezt biztosítva pedig a szabad használatú határrész jogi Viszonyainak az illető közösség kormányzati szervei által, közvetlen földesúri beleszólás nélkül történő rendezése biztosított előnyösebb helyzetet a falvakban élő jobbágyokkal szemben. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Eger középkori városi fejlődésében is megtaláljuk a sajátos magyar mezővárosi fejlődés irányvonalát. Az okleveles adatok arról tanúskodnak, hogy a „cíviseknek" nevezett egri püspöki mezővárosi lakosok gazdaságilag és jogilag inkább a jobbágysághoz állottak közelebb — amelynek soraiból kiemelkedtek —, mint a polgársághoz, Eger a középkorban oly településként lép elénk, amelynek piaca és töSb-kevesebb kézműves lakosa volt, s amely jogilag az egyszerű falusi közösségek közül kiemelkedve bizonyos önkormányzatra, kiváltságokra, mentességekre tett szert. Ha úgy tűnik, hogy ez a fejlődés időben kissé el is maradt fontosabb városaink 343