Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

fejlődésétől, ez természetesnek vehető, hiszen Eger — a bormonokultúra városa — a középkorban nem tartozott az iparilag jelentősebb városok közé [30]. Eger város középkori topográfiája csak főbb vonásaiban ismeretes előttünk. „Az a vár, hogy ezt sem mellőzzük — írja Istvánffy Miklós —, Heves vármegyében fekszik egy hegyen, melynek egyik oldala sziklás, másik meg szőlővel és gyümölcsfákkal van beültetve. Ez az oldala völgyben végződik, az alján, nyugati irányban fekszik a város, melyet fából és pázsitból készült sánc vesz körül. A város közepén át folyik az Eger folyócska — a hely és a völgy ettől kapta nevét —, mely azután bővizű és ki nem apadó patakocskákkal növekedve, a Tiszába ömlik. Dél felé, nem messze nagy bőségben meleg víz tör elő. Vize a budaiakénál langyosabb, éppen ezért alkalmas fürdőhely. A folyócska azonkívül nagyon alkalmasan számos malmot hajt a város hasznára, nyáron is, meg télen is; ébben nem akadályozza a téli fagy keménysége" [31]. A városról csak egy 1787-ben készült térképet ismerünk, s ezt is csak egy 1852-ben átrajzolt példányban. Ennek alapján nem lehet a középkori utcáikat a jelenlegiekkel tökéletes pontossággal azonosítani, annál kevésbé, mert a középkori utcanevek legtöbbször nem egy utcát, hanem egy kisebb városrészt jelentenek. Az Eger-patakon túli rész már Borsod megyéhez tartozott. így az egri völgy két részre oszlott: borsodi ós hevesi részre. Borsodi rész volt maga Eger vára, a Barát utca vagy Szent Jakab utca és Kovács utca. A Heves megyei rész: Eger városa (civitas), mely a mai városi tanács s a piac környékén terült el: Hosszú utca, Olasz utca, Szent Miklós városrész, Harangozó utca, Szabadhely (Szabad vagy Sólyom utca), Újváros. Ezek a szorosan vett városon kívül mint önálló bírákkal ellátott külvárosok, utcák, külön határolt területet képeztek. Eger külvárosainak számítottak még: Czigléd, Szőllőske, Álmagyar és Tihamér [32]. (1. ábra.) Az egyházakon, templomokon, klastromokon (Szent János, Szent Mihály, Szent Jakab templom, kolostor és kórház, Szent Péter, Szent István, Szent Katalin, Szent Demeter, Boldogasszony temploma, Szent Miklós egyháza és kolostora, domonkosok, ferencesek klastroma) kívül Egerben csak kevés épületet ismerünk. A Bakács-kódex említi, hogy a városban voltak a mesteremberek házai, püspöki gazdasági épületek, ló- és tehénistállók, disznó- és baromfiólak, magtár stb. [33]. Volt a püspöknek vadaskertje, benne egy nagyobb és egy kisebb halastava. A melegforrások is a püspök tulajdonát képezték [34]. A város lakóházainak pontos helyét azonban nem lőhet meghatározni, forrásaink csak elszórtan, rendszer nélkül tesznek ezekről említést. A város a XVI. századig nem volt fallal körülvéve, tornyokkal és bástyákkal megerősítve. Ezért állandóan ki volt téve az ellenség portyázásainak. Ekkor azonban a várost palánkkal vették körül. Tinódi írja: „Sőt városnak vala tapasztott palánkja, Annak vala négy kimenő kapuja". (Tinódi: Eger vár viadaláról, 89—90.) 344