Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

perek idején állandóan azt hangoztatták, hogy Egert I. Istvántól kezdve a városok (civitates) közé sorolták. „Minden időben a kereszténység örökös ellensége a vad török berohanásai ellen egész felső Magyar Ország véd falának lakosai — vallották az egriek — soha alacsony jobbágyi helyzetben nem voltak. . . már Szent István alatt a közjobbágyok sorából kiemelkedvén, polgároknak (cives) címeztettek, s rendes várvédők lévén, az ilyenek földbirtokban, szabad adás, vevés, költözésben álló jogaival mindenkor éltek" [18]. IV. Béla királynak 1261-ben kelt, s később Károly Róbert és I. Ferdinánd király által is megerősített oklevelében Egert városnak, lakóit pedig polgároknak s vendégeknek (cives ac hospites) nevezi. I. Lajos és Zsigmond királyok azokban a kiváltságlevelekben, amelyekkel megengedték az egri káptalannak Álmagyar helységben a hetivásárok tartását, Egert város névvel (civitas) illeték [19]. Az Árpád-házi királyok még inkább a hospeseknek, cíviseknek, vagy az egyes egyházak különböző kondíciójú népeinek adtak kiváltságot, s amennyiben települési helyük jogi minősültsége is szerepel, legtöbbször a libera villa, máskor a civitas fordul elő olyankor is, ha nincs szó királyi városról. A XV. századra azonban az „oppidum", mezőváros válik általánossá [20], Eger természeti adottságainál fogva alkalmas volt a városi jellegű fejlődésre, az iparosodásra és a kereskedelemre. A püspöki székhely élete, az itt folyó építkezések már a korai időben elősegítették a társadalmi munkamegosztást. A XIII. század második felében, a tatárjárás után, ismét felépítették a XII. század végén épült román bazilikát (Szent János Székesegyház) és hozzáfogtak a kővár építéséhez. Egerbe is, mint a többi magyar városba, betelepedtek a latinusok. Emléküket a XVI. századig, a városban levő Olasz utca neve is megőrizte [21], A birtokcserékkel kapcsolatos oklevelek egyre több kézművesről tesznek említést. Ha nem is céhes szervezkedésre, de mindenképpen egy azonos iparágat űzők együttélésére utal Egerben a „piatea fabrorum" Kovács utca elnevezés. A városi kézművesek céhekbe tömörülése megkezdődött. Hédervári László egri püspök 1455-ben kiadott oklevelében az egervölgyi szabó és posztónyíró céh szabályait erősítette meg [22], A XV. század második felében nagyarányú építkezések folytak a várban, ennek megfelelően megszaporodtak a mesterségek képviselői a városban. A külföldi áruk távolsági kereskedelme mellett a XIII. században fejlődésnek indult a helyi kereskedelem is. A „forum civitatis Agriensis" már 1381-ben előfordul, ami arra utal, hogy akkor már Egerben (heti-) vásárt tartottak [23]. A környező községekből — Felnémet, Álmagyar, Czigléd, Szőllőske, Tihamér — kialakult Eger piackörzete. Zsigmond 1406-ban az egri káptalan kérésére Almagyaron heti vásár tartását engedélyezte [24], Országos vásár tartásának jogát Eger 1498-ban nyerte el, amikor II. Ulászló minden esztendő Szent Demeter napjára engedélyezte ezt [25]. A helyi kereskedelem erős voltára jellemző az a tény is, hogy két 1346-ban és egy 1348-ban kelt oklevél „egri márkát" említ, mint súlymértéket [26], 342