Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

urasága alatt álló falusi jobbágyok és városi polgárok, az egyházmegye területén élő és dézsmát fizető parasztok juttatták az uradalom pénztárába [15]. Azt a fejlődést, amelyet Eger a XVIII. században elért — a szellemtörténész klerikális történetírók véleményével ellentétben —, nem „nagy" püspökeinek köszönhette, hanem polgárai életrevalóságának, az egri dolgozó népnek, a helyi történelem alkotójának. Ha a szellemtörtónetírás a maga „újjáértékelését" Eger török alól való felszabadulása utáni történetével kapcsolatban az 1919. évi proletárforradalom elleni harc szempontjából végezte el, s a magyar kapitalizmus általános válsága talaján egy gyökeréig hazug és hamis multat vitt bele a köztudatba, amely napjainkig is hat és mételyezi az elmaradott, a klerikális reakció uszályába került embereket, akkor a mi feladatunk, szocializmust építő hazánk egri helytörténészeié, hogy leleplezzük és megcáfoljuk az Eger történetével kapcsolatos hamis és ártalmas legendákat. I. Eger város jogi helyzete a török uralom előtt Mielőtt Eger első rangemelési törekvésével foglalkoznánk, azt vizsgáljuk meg, hogy milyen volt a város jogi helyzete a török uralom előtt. Erre a rövid visszapillantásra azért van szükség, mert az egri polgárok későbbi pereikben igen sokszor hivatkoznak a város korábbi jogviszonyaira. IV. Béla királynak 1261-ben kelt ökleveiére támaszkodó egyházi hagyomány szerint I. István király egyházszervezése során Egerben is püspökséget állított fel, templomot építtetett és a királyi birtokból területet adományozott az egyháznak. Ennek alapján feltételezhető, hogy Egernek már az alapításkor jelentősebb helynek kellett lennie. A magyar honfoglalás előtti településről azonban sem írásos, sem régészeti bizonyítékunk nincs, bár környékünkön a helynévi vizsgálatok alapján esetleg szláv településeket tételezhetünk fel. Az előkerült régészeti anyag arra utal, hogy a honfoglalás utáni első évtizedekben az egri völgy ellenőrzésére kisebb katonai csoport települt meg. A X. század második feléből a város határában előkerült családi temetők alapján feltételezlhetjük, hogy a jelenlegi városban és környékén már kisebb települések lehettek [16], Mivel az egri püspökség és káptalan levéltára többször is elpusztult, a város életéről a XIV. század előtti időre konkrét adat alig áll rendelkezésünkre. De a hely településföldrajzi tényezői és a püspökség alapítása arra engednek következtetni, hogy a várossá alakulás folyamata a XI—XII. században megindult [17]. Ennek a folyamatnak első feltétele a fejlődő és differenciálódó társadalmi munkamegosztás. A XII. század végén és a XIII. század elején mint külön kategória tűnt fel a kézműves jobbágyok rétege, akik egyre jobban elszakadtak a paraszti árutermeléstől. Kialakult az egyszerű áruforgalom, ennek következtében egy-egy jelentősebb központban piac-helyek jöttek létre. Eger a XI. századtól fogva egyházi város volt. Az egriek a későbbi 341