Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

Az egri ihelytörténetírás a huszonötéves Horthy-fasizmus koráiban, — éppen a klérus nagyfokú befolyása következtében is —, nem volt más, mint a fémjelzett magyar szellemtörténet helyi fióklerakata. Bibliája pedig Székfü Gyuláinak az ellenforradalmi fasiszta diktatúra kiindulópontján megjelent ,,Három nemzedék" c. műve. Breznay Imre egri tanítóképzőintézeti tanár Szekfünek ellenforradalmi eredetű és jellegű „Három nemzedék" c. könyve alapján a konzervatív reformeszme számára Széchenyi Istvánnál vet horgonyt, s azt állítja, hogy a forradalom, még a proletárforradalom is, alapjában a liberalizmus logikus következménye. Ha talpra akarunk állni — mondotta Breznay 1921-ben a Katolikus Kör kultúrdélutánján —, oda kell visszamennünk, ahonnan kezdve „lezüllöttünk", mert nem akartunk a kijelölt úton haladni. Vissza Széchenyihez [2]! így történhetett meg, hogy az a merész reformer Széchenyi, akinek eszméi egy évszázaddal korábban a forradalomhoz vezető fejlődést nagymértékben elősegítették, egy ellenforradalmi korszak hőse lett, s eszméivel a korszak ideológusai egy elavult, régen pusztulásra ítélt társadalmi rendet igyekeztek igazolni [3]. Szekfü Gyula azt írja a török alól felszabadult városaink fejlődéséről: „Bizonyos szegényes, kisméretű, falusias élettel kezdették városaink az új életet a bécsi kamara gyámkodása alatt, amelyből a bécsi kormánynak több haszna volt, mint maguknak a szegény gyámoltaknak. Az újjáépítés azonban sokkal nagyobb lendülettel járt ott, ahol azt a nagybirtok végezte . . . Hát még Egerben, ahol egy közjogi méltóságú püspök van." Eger fejlődése — Szekfü szerint — „hirtelen nekilendülésében szinte kizárólag egyetlen akarat szülötte s így KözépEurópában annyira elterjedt udvari barokk elemekre is tanulságos példa... Eszterházy Károly hosszú egri püspöksége alatt (1762—1799) példaadó módon alkotta meg a magyar barokk városképét és emelte fel székvárosát a jólétnek és az európai rendnek a török korszaktól megsemmisített régi fokára". Székfü szinte kizárólag Eszterházy mecénási működésének tulajdonítja, hogy Eger lakossága, amely 1688-ban alig kétezret tett ki, 1700-ban sem többet ötezernél, száz évvel később több mint 17 000-re emelkedett [4], Teljes egészében magáévá teszi a püspökség régi berozsdásodott érvelését, amely szerint „elődeink és a mi szorgalmunk révén történt az, hogy Eger népessége ennyire megszaporodott, és a város jelenlegi virágzásához eljutott" [5]. A magyar szellemtörténetírás kiemelkedő képviselője, Szekfü Gyula nyomán Breznay Imre Eszterházy Károly egri püsnök születésének kétszázados évfordulója alkalmával, 1925. december 13-án Egerben tartott díszközgyűlésen ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta: „A török 91 éves uralma után Egert is kard foglalta vissza 1687. deeemlber 17-én, de a kereszt tartotta fenn. A keresztnek köszönheti fejlődését; a keresztnek köszönheti, hogy poraiból — mint valami főnix madár — megújodva, megszépítve emelkedett föl. . . a Gondviselés különös kegyébe fogadta Egert, ezt a sokat szenvedett ősi várost. Mintha megelégelte volna a tömérdek szenvedését, megajándékozta olyan nagy főpapokkal, mint Telekesy István (1699—1715), Erdődy Gábor gróf (1715—1744), Barkóczi Ferenc gróf (1745—1761) és végül 338