Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

nozható nagyzása, és el voltam fogódva a jegyzőbojtár siralmas tragikomikumán . . . Ismét máskor egy-két hazátlan talpas surrant be hozzám". [43] (Komáromi: Megjegyzés. „Csanak András Bécsben" c. kötet előszava.) Vidróczki és a többiek néhány novella elolvasása után a szórakoztató, kedves figurák, de permanens felbukkanásuk már kissé unalmassá teszik őket. Ugyanakkor az író túltipizálja az alakjait. Sokkal nagyobb átéléssel és finomsággal formázza meg a közvetlen környezetének tagjait. A novelláiból rövidségük ellenére is plasztikusabb képet kaphatunk rokonairól, mint regényeiből. ,,A tehenke" c. novellájában (Rongyos Gárda c. kötet) így jellemzi apját: ,,Ma már persze megállapíthatom az apámról, hogy nem annyira munkája után, mint inkább fantáziájából éldegélt". Szopkó Mihály és Vajda György nagybátyjait ábrázolja nagy szeretettel. Ahogy regényeiből összeállíthatnánk Komáromi részletes életrajzát, ugyanúgy novelláiból is rendezhetnénk egy olyan sort, amelyik az író kis önéletrajzának felelne meg. A novellákból nem egy rendszeres életrajzot állíthatunk össze, hanem az író életének sorsfordulóit jelölhetnénk meg, sőt egyes életszakaszairól részletesebb képet kapunk, mint regényeiben. Különösen a pataki évek élnék benne élénken, s több novellájában emlékezik a pataki diákévékre, vagy írókorabeli pataki látogatásaira. A „Pataki diákok" c. novellában („Csatangolás mindenfelé" c. kötet) 1920-ban Pesten elmélkedik a szeretett kollégiumról, a „Húsz év után" c. novellában pedig („Csatangolás mindenfelé" c. kötet) 1930-ban tartott húszéves érettségi találkozót írja le. A felnőtt férfi visszatekint ifjúkorába, emberek, események, szerelmek élednek újjá benne. Van Komárominak néhány olyan novellája, amelyek mondanivaló és kompozíció szempontjából egyaránt kitűnőnek mondhatók. Ezek a kuruotémájú novellák. A „Talpas-üvöltés"-ben („Rongyos Gárda" c. kötet) felvillan már Esze Tamás alakja. „Esze Tamás olyan iszonyatos ember, mint egy fenyőfa, ő parancsol a beregi erdők farkasainak" — mondja a novellában Jánki Péter, a megörgedett szegénylegény. A labancokkal vívott harc közepette szinte belerobban a dulakodók közé Esze Tamás. „Az egyik arca tűzben vöröslött, másik arcára még hideg színt vetett a hajnal!" (Talpas-üvöltés.) Ez a novella az „Esze Tamás..." regénynek mintegy előpróbálkozása. A „Menekülő kuruc" („Rongyos Gárda" c. kötet) a legmesteribb kompozíciójú Komáromi-novella. A mű az író együttérző, harcos kiállását tanúsítja a szegénylegények mellett. A novella a harcokban és szenvedésben megfáradt rozsdás vitéz utolsó fellobbanását mutatja be a régi vitézség jogán. A mű a Rákóczi szabadságharc elbukásába és a bujdosás gyötrelmeibe belenyugodni nem tudó marcona vitéz hattyúdala. Az expozícióban megismerkedünk a főhőssel, Rozgonyi Andrással, aki Rodostóból érkezett. 1749-et írnak ekkor. Rozgonyi találkozik a piactéren Pórtelki András, a híres kuruc fiával, és együtt látogatják meg Kőszeghy Zsuzsannát, Mikes egykori szerelmét. Komáromi egy lírai kitérés keretében ezeket a szavakat adja az ifjú Pórtelki szájába. A fiú mindig szomorú lett „ . . . mikor egy-egy ilyen széltől hajtott, kutyától üldözött szegénylegénnyel so17 305