Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

dorta össze a véletlen". A novella tetőpontja a kocsmában lezajlódó esemény. Rozgonyi a fiatal Pórtelkivel a látogatás után a kocsmába ment, ahol az öreg vitéz talán utoljára tölti ki bosszúját a kocsmában levő németen. Még egyszer fellobban benne a kuruc vér, s a kurucvilág késői életbenmaradt veteránja odadobja buzogányát az őt sértegető némethez. A novella megoldása a kuruevilág fájdalmas, katasztrofális végét ábrázolja, mintegy záró jelenettel inscenálja a kuruckor végét. Rozgonyi András tette után elmenékül a havas, szeles éjszakába, a semmibe, a reménytelenségbe. Alakja egyre távolodik, mint a kuruckor emléke, és eltörpül a fehér végtelenben. A novella szerkezete szilárd és céltudatos. Mindig a mondanivaló kidomborítását segíti elő. Komáromi novelláinak szerkesztésmódjába is beletekinthetünk, ha végiglapozzuk azokat a noteszokat, jegyzeteket, amelyek Komáromi sajátkezű feljegyzéseivel vannak tele. Ezeket a feljegyzéseket Komáromi Jánosné 1960 nyarán adta át a sárospataki Nagykönyvtár, illetve Múzeum számára. Egyik kisméretű noteszban ,,Csanak András" c. novella törtmondatos tervezete van. „Egy elszánt legényke" c. novellának is csak a körvonalai találhatók a füzetben. így — pár sorban odavetve találunk műhelytitkokat a többi novelláiról is. Elmélyültebb kutatás után arra a következtetésre juthatunk, hogy Komáromi, ha valamilyen témát kapott, meglátott, vagy kigondolt, azt gyorsan — sokszor gyorsírással — a noteszébe jegyezte, esetleg rövid vázlatot készített és később, amikor ideje és kedve volt hozzá, a noteszben feljegyzett adatok alapján kidolgozta a novellát. Komáromi novelláinak a hősei éppúgy fejlődésképtelenek, mint regényeié. Csakhogy a rövid történetek kapcsán a színesen megrajzolt hősök nem válnak unalmassá, egyhangúvá. Regényeinek több jellegzetes figurája is feltűnik a novelláiban. A már említett állandó figurák mellett nagy kedvvel rajzolgatta Drabant Péter, a könnyelmű diák, Koezák János, a zehernyei másodkántor és Zács Felicián segédjegyző alakját. Ahogy a regényeiben megtalálhatjuk a kedvenc Komáromi-anekdotákat, ugyanúgy megtalálhatjuk azokat a novellákban is. Komáromi diákorában Sárospatakon sok érdekes adomát hallott, amelyeket az iskola idősebb diákjai széltében-hoszszában terjesztettek. Az adomák legtöbbször a kollégium egykori diákjairól szóltak. Ezeket az adomákat Komáromi egy-egy hősének szájába adja, s azok úgy mesélik, mintha velük történt volna az eset. A legismertebb a „derelye" adoma. A „Régi emlék" c. novellában {„Szülőföldem szép határa" c. kötet) Vircsik, a betyár elmeséli, hogy mindig az újhelyi bazárustól kér „tízért derelyét". A „Tehenke" c. novellában (Rongyos Gárda c. kötet) pedig a tavarnai bíró adomázik, hogy a boltostól, aki azt mondta, nála mindent lehet kapni, kért „tízért derelyét". Ezek az adomák néha kedvesek, ötletesek, de gyakran feleslegesek, megszakítják a novella történetfonalát. Komáromi nagyon sok novellát írt. A kisterjedelmű elbeszélő prózája a mikszáthi anekdotázó ágból származik. Az élőszóhoz hasonló a stílusa. A mikszáthi hang keveredik a jellegzetes mélabús komáromis hanggal. Ez a mélabú az észak-keleti szegénység sajátja, amelyet Ko306