Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

ameddig csak vissza tudok menni emlékeimben. Legelső ilyen emlékem az egyik anyai dédapámtól volt. Ha — nyolc éveske ha lehettem akkor: dédapám túljárt a kilencvenen . .. kevésszavú, vallásos ember volt ez a dédapám. De csak hétköznapokon. Mert vasárnapi délutánok alkalmával ... ha iszogatni kezdett csöndeskén, mérhetetlen düh fogta el.. . Ilyenkor volt elemében a dédapám.. . Ilyen veszett pillanataiban mindig Esze Tamást, a kegyetlen és nagy erejű öreget emlegette, a szegény emberek egyetlen oltalmazó ját, akinek olyan erő volt a karjában, hogy szálfákat tépdesett ki a lazonyi erdőben. Persze félkézzel. A bajusza meg olyan volt, hogyha jókedve akadt, hát a két fülére csavarhatta volna. Ám ritkán volt jókedve Esze Tamásnak, mert Esze Tamás többnyire dühös volt, minélfogva szakadatlanul káromkodott." Komáromi úgy vélte, hogy a heroikus kuruoharcok korszakáról, Rákócziról és Esze Tamásról csak olyan művet alkothat, amely a legreprezentatívabb műfajnak, az eposznak a kellékeit is felvonultatja, így született meg az eposzi levegőjű és kompozíciójú regény. „1921 nyárutóján írtam az „Esze Tamást" egyetlen lendületben" — írja Komáromi a „Kiről mintáztam regényalakjaimat" c. cikkében. A regény alakjai nem cifra daliák, hanem nekibúsult, indulatos rebellisek, toprongyos, korgógyomrú, elvadult talpasok Esze Tamás talpasai. A regényt Komáromi a szabadságharcos kurucok szemléletéből írta meg, és egy népi aspektusból megírt mű nem lehet teljesen reménytelen. Karácsony Sándor, Komáromi Jánosról szóló művében is azt írja, hogy szerinte történelmi fatalitás, hogy a magyar nép szabadságharcai mindig elbuknak, de mindig van folytatója is. A regény eposzi felépítésű. Az első ének — így nevezi Komáromi a fejezeteket — a mű expozíciója, megmutatja, hogy az író „fegyvert és vitézt" énekel, a kuruc—labanc harcok korát. Ezután jön az enumeráció, a seregszemle. A kiemelkedő hősök neve mellől nem hiányzik az epiteton ornáns sem. Thúróczi úrfi szavára mind, előlépnek a bujdosók. Majos Ferenc „az a hamis, istentelen, ördögi praktikájú. eretnek, országpusztító. tökéletlen, bitang Majos Ferenc, rebellis latroknak szegény rezesorrú kapitánya", s megjelennek a többiek: Tokaji Ferkó, Szalontay a végardói bíró, Tyukodi pajtás, Zöld Demeter, Vajda Gergely, Soltész Pál, Buga Jakab „egyik lába bocskorban volt, másik mezítláb volt", Pikor János és a többiek. Thúróczy Miklós kiadja a harcra kész kurucoknak a jelszót: „Urat és papot senki meg ne bántson". Itt lép fel az első konfliktus, mert a fellázadt nép nemcsak a németek, hanem az urak ellen is menni akar. A nép a függetlenségi harcát a társadalmi harccal is össze akarta kapcsolni. A barokk eposzok szokásos eleme is benne van a regényben. Esze Tamás először nem jelenik meg a regényben, csak beszélnek róla. A retardáció azt célozza, hogy még hatalmasabb, félelmetesebb vitéznek tűnjön fel Esze Tamás, amikor az V. énekben a homéroszi jelzőbokrofckal előtérbe lép. A II., III. IV. ének a főcselekményt készíti elő. Esze Tamás fogságba esett, de a kurucok harcai folytatódnak. Üjhelyen Nagylábú Dávid „szökött pataki pékmester" elkiáltotta magát: Hozzá, csak hozzá, ti rongyosok! Most mutassátok meg, mit tudtok!" A kurucok megnyerték a csatát, s talán egy szál né300