Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

ember visszatalálását mutatja be a békés emberi életbe. Komáromi témaforrásait sor ráveszem, s röviden elemzem a témakörbe tartozó főbb regényeit, s kiválasztom a témacsoportból azt a regényt, amelyik a legjellemzőbb arra a témakörre, azt részletesen elemzem, s utalok azokra a közös kompozíciós vonásokra, amelyek a többi regényre is érvényesek, s továbbá igyekszem kihámozni a regényekből Komáromi politikai nézeteit, és rávilágítani az adott társadalmi helyzetben felvetődött kérdésekre adott helyes vagy helytelen válaszaira, és ráérezni a Komáromikompozíció sajátosságaira. Komáromi első számú ihletője a szülőföld volt. ,,A gyermekkor felejthetetlen emlékei, az átéltség szubjektivitása mély és sajátos lírával fűti át azokat a regényeit, amelyekben gyermekkorát, szüleinek küzdelmes életét, a kis falu csendes és mégis olyan tragikus világát festi". [26] (Pados Pál: Komáromi János. 16. oldal.) Komáromi nemcsak szüleinek, kedvenc rokonainak, ismerőseinek képét rajzolta meg, hanem a hazai táj is örök díszlet maradt Komáromi regényeiben. A szülőföldről szóló írásaiban elsősorban önmagát, küzdelmes gyermekkorát, ifjúvá zsendülését és az érettség, az egyetemi évek első villanatait kapjuk. Mint az életrajzban már vázoltam, műveiből összeállíthatjuk Komáromi ifjúkori élettörténetét, két-három évestől egészen az egyetemi évekig. Eszerint sajátmagáról és szülőföldjéről írt főbb művei: a „Hé, kozákok", „Harangoz a múlt", „Pataki diákok", „Régi ház az országúinál", „Az ősdiák". Komáromi sajátmagáról és környezetéről vall ezekben a művekben, de ez a szubjektívizmus nem öncélú, mert a sorok mélyén nagy tanulságok, bátor figyelmeztetések és szuggesztív problémaláttatások szunnyadnak. Amikor magáról szól, szinte minden szegényparaszt családnak ad valami biztató reménysugárt. Ez a regényciklus a gyermeki lélek rajza az első öntudatra rezzenéstől az érett férfivá való serdülésig. Már a 4—5 éves kis Komáromi észreveszi ébredező értelmével, nyiladozó eszével, hogy szülei milyen nyomorban élnek, s azt is, hogy nincs meg a harmónia a szülők között. Ezt mutatja be a „Hé, kozákok"ban és a „Harangoz a múlt"-ban. Mudrony József — így hívják Komáromi apját a „Harangoz a múlt"-ban — sokat iszik, s udvarolgatni jár a kulosárnéhoz. Mudrony József felesége így panaszkodik a falu kedvenc, fiatal, bájos tanítónőjének, Annus kisasszonynak: „Mán megint ivott valahun, tán a kulcsárnénál. . . Istenem, mi lesz velünk ebbe a szegénységbe!" [27] (Harangoz a múlt. 43. oldal.) Ezeknek a regényeknek az a fő sajátosságuk, hogy a gyermek — Komáromi — apró eszével mindent meglát és megsejt, és az író a gyermek aspektusán keresztül mutat be és értékel minden eseményt. A gyermekkoráról szóló regények legjellegzetesebbike kétségkívül a „Pataki diákok". A Komáromi-féle regényszerkesztés tipikus alkotásának is nevezhetjük. A „Pataki diákok"-ban a kis Barla Jóskát — a regényben így nevezik Komáromi Jánost — a nagymúltú, heroikus történelmi próbálkozások patinás városába viszi, ahol az ijedtszemű gyermeket az ő képzeletvilágában óriássá magasztosult felsős diákok, teológusok és professzorok veszik körül. Legtöbb ifjúkoráról szóló regényében a főhős — maga az író - a felnőtteket számára elérhetetlen magasságba helyezi —, akik 287