Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

becézett. Komáromi János néhány találkozás után a diákszerelmesek félénkségét levetkőzve, huszáros bátorsággal megkérte Irénke kezét, 1912 áprilisában, de az apa azt mondta, csak akkor adja hozzá a lányát, ha a jogi diplomával jelentkezik. A szerelmes poéta a „Hej, iharosi öreg erdő" c. versében azonban lírai lágysággal tovább szövögeti kettőjük viszonyát. 1912. október 1-től, mint önkéntesnek egy évre be kellett vonulnia a tiroli második császárvadász ezredbe. A bevonulásról ,,Az ősdiák" c. művében emlékezik meg. Komáromi azért választotta a tiroli ezredet — amely akkor Bozenben állomásozott —, hogy jól megtanuljon németül. Tirol vadregényes tájain a zúgó Talfer folyó partján szívesen sétálgatott. Az író-önkéntes mintegy negyven magyar fiúval szolgált együtt. Ezredében diákos humora és közvetlen baráti modora miatt rendkívül kedvelték. A nagyobb hadgyakorlatok alatt elfáradt társait mindig felvidította szellemes, ötletes tréfáival. Egy 1935. május 1-én kelt levelében beszámolt arról, hogyan barátkozott a német szóval. Az első német nyelvű „kalandban" Rácz Gyula önkéntes társával együtt vett részt. „Miután belebújtunk az angyalbőrbe, az, első vasárnap délutánra kértünk ketten kimenőt. Laktanyánk Griesben volt, a zúgó Talfer folyócska túlsó partján, ahonnét áthaladva a Talfer hídján, átléptünk Bozenba, Alig tettünk pár lépést, amikor Rácz Gyuszi felütötte az orrát: „Hát ez meg mi a csoda?" Tudniillik a Talfer partjához közeleső egyik ormótlan épület homlokán ezt olvastuk: „Schlachthaus". Nos ... itt akadtunk meg először a német nyelvvel! Annyit tudtunk már, hogy a „Schlacht" csatát jelent, a Haus annyit, mint ház. Tanácstalanul néztem rá Gyuszi pajtásra. . . . Csataház ... Az! bólintott rá komolyan Rácz Gyula. Sokszor kellett kivonulni a gyakorlótérre, még többször húzta vállunkat a bornyú, amire megtanultuk, hogy „Vágóhídról" van szó itten, semmi másról". A „Budapesti Hírlap"-tól a katonai szolgálata alatt is rendesen megkapta a fizetését és ezért komolyabb összeggel rendelkezett mindig. 1913. április 23-án a sikertelen leánykérés évfordulójára „Icusnak" címmel verset írt Bozenben, amelyben humoros, csipkelődő hangon emlékezik a leánykérésre. 1913 októberében búcsút mond Talfer partjának és hazajön. A fenséges szép Tirol, a környezetváltozás sem tudta feledtetni vele Soltész Irén képét, s ez a mély, igazi szerelem a nagy távolság ellenére is mégjobban meggy ökeredzett, s mindkettőjükben olthatatlan lánggal tüzelt. 1913 karácsonyán a szülök beleegyezésével meg is tartották az eljegyzést Legenéyén. Az eljegyzés óta szinte minden vasárnapját Legényén töltötte az író, akinek írásai még gyakrabban jelentek meg a „Budapesti Hírlap"-ban. Néha meglátogatta apját is, aki Nagymihályba költözött, és másodszor is megnősült. Az írói sikerektől felbátorodott Komáromi, sürgette már az esküvő napját is, amelyet végre ki is tűztek. Másik öröm is éri az írót, ugyanis 1914. július 23-án jelent meg újabb tárcája a Budapesti Hírlap-ban „Koczák indulása" címmel. „Rá tíz nap múlva indultam Tirol felé". [15] (Naplója.) Komáromi nem sokáig élvezhette az írói sikereit és a mélyben gyökeredző, kristálytisz278