Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius tankönyvei: II. A Janua

hogy Comenius Januaja és korabeli előd enciklopédiák között miben állnak a különbségek, a Janua e fejezetéből (De Herbis), illetőleg anyagából, feldolgozásálból tűnik ki egészen világosan. A szójegyzékek „sine cognitione rerum", értelmezés vagy körülírás nélkül a megnevezett tárgy, jelenség stb. ismerete nélkül sorakoztatják fel az egy fogalomkörbe tartozó szavakat. Comenius mondatokba helyezi a neveket, s ezek a mondatok egyrészt leírják, illetőleg körülírják a megnevezett dolgot, tárgyat stb., másrészt bizonyos ismeretanyagot is közvetítenek a megnevezett tárgyakkal, dolgokkal stb. kapcsolatban. A Janua De Herbis című fejezete a hatalmas szóanyag egyszerű felsorakoztatásával valóban közelebb áll a szójegyzékhez: a sok szót csak felsorakoztatja, értelmezés, körülírás, illusztrálás nélkül, legfeljebb nagyon általános körben fogja össze őket, pl. így: ,, . . . A' fűszerszámok... némellyek hazánkbéliek: mint a' bors, a' gyömbér, vagy-gyömbér (tzitvar), fa-héj, szeretsen-dió, szeretsen-dió-virág . . . stb. Aromata quaedam vernacula sunt: ut píper, zingiber, zedoaria, cinnamonum, nux myristica . . ." stb. Különben Comenius e fejezet anyagának összeállításában, illetőleg rendszerezésében Alsted nyomán jár el. A Theologia Naturalis (1615.) De Herbis (C. XXII.) fejezetének következő rendszerezését követi Comenius is a füvek felsorolásában is: 1. Herbae alimentariae (olera, fruges gramina), 2. Herbae coronariae (odor, suavitas, ad ornatum. . .), 3. Herbae mediicamentorae. (Szilágyi Benjámin fordításában „az orvosló füvek".) Míg Alsted Enciklopédiája (a Theologia Naturalis is) kora tudományának színvonalán e tárgy- (fogalom-) körben is terjedelmesebb és részletesebb leírást nyújt, addig Comenius nagyon válogat és merészen összevon s — ahogyan Apáczai fejezte ki — valóban „röviden" sorolja fel a füvekkel kapcsolatos ismeretanyagot. Még feltűnőbb, illetőleg még nagyobb mértékű az ismeretanyag megrövidítése azokban a tárgykörökben (pl. De Arithmetica, De Geometria, De Mensuris, De Dialectica stb., stb.), amelyeknek magyar műszavait a fordító Szilágyi Benjámin a magyar iskolákban használt „deák arithmetica"-k, illetőleg geometriák tanításában, illetőleg magyarra való átfordításában használt magyar szakszavak hagyományos készletéből (vö. pl. a Kolosvári Arithmetica szavait!) is meríthette. így érthető az is, hogy e tárgykörben Szilágyi Benjámin magyar Januaja szakszó-készletének nem egy eleme megegyezik Apáczai (Magyar Encyklopaedia) szakszavaival is, bár az is feltehető, hogy Apáczai jól ismerve Comenius Januaját, s annak 1643-ban megjelent magyar fordítását is (nem véletlenül emlegeti pl. Aranyas Ajtó címmel Comenius művét), Szilágyi Benjámin magyar Januaja magyar szókincséből is meríthetett. A De Arithmetica — A számvetésről (Janua: § LXXIII.) című feltűnően rövid fejezetben a következő magyar szakszavak, illetőleg magyar körülírásos nyelvi képletek szerepelnek: számvetés (arithmetica): mutatással tanulandó tudomány, mesterség (mathematica disciplina) A' számvető tudomány (arithmetica) a' számokat egybe- (öszve) veti miképpen és mimódon rövideden (által-úton!) öszve-adattassanak, elvonattassanak, megsokasittassanak, elosztassanak, egymással (egymás204