Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

mának lenni. Az összefüggés a társadalmi rendszer és a nemi nevelés közt sokkal bonyolultabb, mint azt egyes sematikusan gondolkodók képzelik. A nemi nevelésnek ugyanis kétségkívül megvan a maga társadalmi alapja, oldala, összefüggése —, de ugyanakkor biológiai oldala is. Ezért a nemi nevelés mindaddig probléma marad, amíg az ösztönök társadalmi szabályozása ellentétbe kerülhet az egyén törekvéseivel, -amíg a fiatalok öntudatosan, következetesen, önként alá tudják magukat vetni a nemi ösztön társadalmi szabályozásának. Ahhoz viszont, hogy ezt az állapotot elérjük, a társadalmi felelősségtudat igen magas fokát kell tömegméretekben elérni! A nemi nevelésnek megvan a közvetlen érintkezése, kapcsolata a testi neveléssel (egészséges életmód, higiénia) és az értelmi neveléssel is. (Nemi felvilágosítás, tájékoztatás.) Rendszertanilag és gyakorlatilag is a legcélszerűbb az erkölcsi nevelés sorában, a szocialista humanizmushoz kapcsolódóan tárgyalni. (Vagy esetleg külön funkcióként az erkölcsi, nevelés rendszerében.) Az erkölcsi nevelés egyes részfunkciói, részterületei mellett számos rendszertani probléma adódik a nevelési módszerek és a nevelési eredmény vizsgálatakor is. A gyakorlatban — sőt egyes tankönyvekben is hibás, nem kellően differenciált rendszertani állásponttal találkozhatunk a nevelési módszerek és eredmény elemzésekor. Példaként idézzük a következő tankönyv-részietet: „A tanulók erkölcsi tudatának fejletlensége igen gyakran abban is megmutatkozik, hogy nincs meg a kellő összhang a tudat és a cselekvés közt..." MALIOVANOV szerint a serdülők egy csoportja lelkesedett Mareszjev hősiességéért és követni is akarták őt, de közben nem látták, hogy az iskolai fegyelmezetlenség ezzel ellentétben van. Az erkölcsi elvek és fogalmak hiányos tudatosodása áll itt fenn. Ugyanakkor erkölcsi érzéseik és beállítottságuk eléggé fejlett. Tehát a tanulók erkölcsi arculata felülmúlja etikai fogalmaik fejlettségének nívóját." E példa elemzése és konklúziója lényegében az erkölcsi példakép és a valóságos erkölcsi magatartás viszonyára utal, tehát a módszer (példánkban: a példakép) és a valóság, a nevelés eredménye közti rendszertani kapcsolatát vonja be a példa elemzésébe. Ha 'kissé tüzetesebben vizsgáljuk, kitűnik azonban, hogv a példa fentidézett elemzése, értékelése több szempontból is téves, hibás: a) Téves leegyszerűsítés — és rendszertanilag is kifogásolható — Mareszjev hősiességét és az iskolai fegyelmet olyan közvetlen kapcsolatba hozni, ahogyan azt az idézett elemzés teszi. b) Az idézet homályos, kellő megalapozás nélkül feltételezett ellentétet állít fel az erkölcsi tudat és az erkölcsi beállítottság között; c) Végül hibás a gondolatmenet konklúziója. A példából — ha elfogadjuk Mareszjev hősiességének és az iskolai fegyelemnek egyébként felszínes, formális azonosítását — éppen nem az következik, hogy az 16