Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései
Milyen követelményeket támaszt a szocialista humanizmus — milyen összefüggésben van a többi nevelési területtel [10]? Elsősorban az emberi méltóság tiszteletéből, szeretetéből fakadó, szocialista tartalommal megtöltött — tisztelettudó, udvarias, emberszerető magatartást. Ennek kell érvényesülnie minden becsületes emberrel szemben —, érdemeinek arányában. (Tehát nyilván elsősorban a szülőkkel és nevelőkkel szemben —, de ezen túlmenően más felnőttekkel és gyermekekkel szemben is.) A szocialista humanizmus szemben áll a nyers, durva, erőszakos magatartással. Ezen túlmenően, a szocialista humanizmus aktívabb magatartást, segítőkészséget is megkíván minden rászoruló, becsületes ember iránt. A szocialista humanizmusra nevelés tartalmának e vázlatos megfogalmazásából is világos, hogy az nem tartalmazza lényeges elemként a tisztaságot és az ápolt, esztétikus külső megjelenést. (Mint azt egyes tankönyvek állítják.) Az említett tisztaság, ápolt, esztétikus megjelenés részben a testi nevelés, részben az esztétikai nevelés körébe vág és legfeljebb nagyon közvetve érintkezik a szocialista humanizmussal, — amennyiben ti. a lompos, rendetlen megjelenés mások lebecsülését fejezíheti ki. Természetesen van a szocialista humanizmusnak gyakorlatilag nagyon is fontos kapcsolata mind a testi neveléssel, mind az esztétikai neveléssel. A testi neveléssel való elsőrendű kapcsolat abból adódik, hogy az a gyermek, akinek elég alkalmat biztosítunk a szervezett testedzésre, aki sportszerűen, megfelelő alkalmakkor tudja összemérni erejét, ügyességét másokkal —, az nem folyamodik a nyers, durva erőszakhoz, nem támadja meg gyengébb társait, nem verekszik az osztályteremben, folyosón vagy az utcán. Az esztétikai neveléssel való kapcsolat viszont nem annyira a külső megjelenés esztétikusságából, mint inkább a viselkedés, a magatartás csiszolt, harmonikus, célszerű formáiból adódik. Az előzőknél nehezebben megoldható, vitatottabb rendszertani kérdések adódnak az ún. „nemi nevelés"sei kapcsolatban. Elvileg leginkább megokolt, ha ezt a problematikát a szocialista humanizmushoz kapcsoljuk, mint a szocialista humanizmus megnyilvánulását, konkrét érvényesítését a másik nem irányában. Gyakorlatilag igen tanulságos, ha egy pillantást vetünk a „nemi nevelés" jelentőségére, rendszertani helyére. Közismert, hogy a modern individualista-liberális pedagógia számos, irányzata különálló és alapvető nevelési kérdésként kezelte a „nemi nevelés"-t. Ugyancsak közismertek idevonatkozóan Makarenko nézetei is, mely szerint a nemi nevelés nem alapvető és a nevelés többi részétől különszakítható probléma. Ebből azonban nem következik —- és gyakorlatilag sem helyeselhető — az olyan álláspont, mely szerint a nemi nevelés, minthogy a kizsákmányoló, kapitalista társadalom problémáival függ össze — a szocialista társadalomban szinte megszűnik problé15