Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

Mindez a reális és dialektikus rendszerezés azonban nem. adhat menlevelet a tudománytalan, eklektizáló szemléletnek, rendszertelenségnek. — Illusztráljuk az erkölcsi nevelés néhány részterületének belső elrendezésével előző megállapításainkat! A munkára nevelés, — mint köztudomású — szocialista erkölcsi nevelési kategória, erkölcsi nevelésünk egyik lényeges feladata, részterülete. Lényegében a munkaszeretet kifejlesztését, ezzel kapcsolatos társadalmi felelősségtudat kialakítását foglalja magában. Rendszertanilag ide szokás sorolni a tulajdon (elsősorban a közösségi társadalmi, de a személyi tulajdon vonatkozását is) megbecsülését, kíméletét, védelmét is, valamint a takarékosságot. (Az utóbb említett nevelési feladatokat a tankönyvek úgyszólván 'kivétel nélkül a munkára nevelés körébe sorolják. A munkatermék és tulajdon közti összefüggés nyilvánvaló, mégis elképzelhető lenne, ha pl. a társadalmi tulajdon megbecsülését a politikai nevelés, a szocialista hazafias nevelés fejezetében tárgyalnánk. Kétségtelen viszont, hogy nyomós tárgyi okok szólnak a jelenleg elterjedt rendszerezés mellett.) Rendszertanilag lényeges mármost, hogy a munkára nevelés szorosan összefügg mind a testi neveléssel, mind a politechnikai képzéssel. A testi neveléssel annyiban van meg az összefüggés, hogy a testi nevelésnek, az edzésnek egyik eszköze, tényezője lehet a fizikai munka. A politechnikai képzéssel is összefügg a munkára nevelés annyiban, hogy a politechnikai képzés egyik alkotóeleme a — fejlett termelőeszközökkel történő — fizikai munka, s indokolatlan, rendszertanilag zavaros lenne, ha a munkára nevelés és a politechnikai képzés között egyszerű fölé-alárendeltségi viszonyt tételeznénk fel. A munkára nevelés, mint az erkölcsi nevelés egyik részterülete — nem tekinthető a politechnikai képzés valamiféle részének — aminthogy a politechnikai képzés sem része a munkára nevelésnek. A „Nevelési Terv" helyesen, megokoltan bontja ki a munkára nevelés lényegét, amikor a tanuláshoz, és a hasznos fizikai munkához (önkiszolgálás, házi munka, iskolai, ill. iskolánkívüli hasznos fizikai munka) való helyes viszony, a munkaszeretet, a kötelességtudat kialakítását helyezi előtérbe. A szocialista humanizmus kialakításakor is előfordulnak rendszertani problémák. így pl. vitatható annak helyessége, hogy a „Nevelési Terv" a szocialista humanizmusra nevelést teljesen egybeolvasztja a közösségi neveléssel. Kétségtelen, hogy a szocialista humanizmus a helyes közösségi érzésből fakad, de az egy kategóriába sorolás gyakorlati félreértésekre is vezethet. Nem biztos, hogy a jó közösségi ember teljes mértékben megfelel a szocialista humanizmus követelményeinek is. (Sajnos, elég gyakori tapasztalat például, hogy nyers, durva bánásmód, verekedés jó osztályközösségekben is gyakori!) Megvan tehát a szocialista humanizmusra nevelésnek a sajátos aspektusa — bár természetesen szorosan kapcsolódik a közösségi ember neveléséhez. 14