Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Lajos: Az Eger-környéki táj szerepe a főiskolai növénytani oktatásban IV. Nagyeged

AZ EGER-KÖRNYÉKI TÁJ SZEREPE A FŐISKOLAI NÖVÉNYTANI OKTATÁSBAN. IV. Nagyeged JUHÁSZ LAJOS Eger közvetlen környékének növényzetileg legérdekesebb és legértékesebb területe a Nagyeged-hegy. A hegy déli és délnyugati lejtőin húzódó karsztbökorerdők igen változatosak és nagyon szépek. A hegy Eger városától északkeletre, mintegy 3 km távolságban terül el, így gyalog egy óra alatt könnyen felkereshetjük. Autóbusz is bőven áll rendelkezésre. A Síkfőkútra, Noszvajra, Cserépfalura és környékére haladó autóbusz a hegy alatt levő állami gazdaságnál (Csomóstanya) mind menet, mind jövet megáll. Legjobb a műúton haladni. A 303 m magas Kiseged után a műút erős emelkedővel nagy kanyart ír le, majd az állami gazdaság (Csomós-tanya) előtt vezet tovább. A tanyához vezető diófasorban folytassuk utunkat és a tanya épülete mellett jobbra kis ültetett fekete fenyvesen (Pinus nigra) keresztül néhány perc alatt a karsztbokorerdőhöz érkezünk. A kitaposott gyalog-, illetve turistaút jobbra-balra kanyarogva, a hegy alsó hajlatának a tetejére vezet. A Nagyeged 537 m magas, eléggé szigetszerűen emelkedik ki környezetéből. Csak északkeletre van összeköttetésben az erdős Tibabércen és Bikkbércen keresztül a Várhegy felé. A hegy csak északnyugatra meredek, másutt lankás, enyhe lejtésű. Javarésze mészkőből áll: triászmészkő, közelebbről eocén korszakbeli Nummulina-mész alkotja. Fehérszínű, míg a hegy felső részén és tetején elterülő triászmészkő szürke. Alul a napos, meleg, száraz, déli, délnyugati lejtőkön karsztos a felszín, a mészkődarabok lazán fekszenek egymáson, járáskor mozognak lábaink alatt. Kevés termőtalaj halmozódott fel, ez humuszkarbonátos, ún. rendzina, színe fekete. Nem tette lehetővé normális lombkoronaszintű erdő kialakulását. A kedvezőtlen talajtani (edafikus) és ökológiai viszonyok miatt a fák, elsősorban a molyhos tölgy (Quercus pubeseens) a talaj közelében ágazódik el. Cserjetermetűek és csak néhány méter magasra nőnek. Valóban bokorerdőt alkotnak. Az itteni karsztbokorerdő a Bükkben a legszebb és legjellegzetesebb. A sok cserszömörce vagy parókafa (Cotinus coggygria) különösen ősszel vörös lombjával tájképileg is széppé teszi a területet. A hegyoldal még a városból is vörösnek látszik. Karsztbokorerdő, illetve molyhos tölgy bokorerdő többnyire a Bükk 111