Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hidasi Károly: A középiskolai feladatmegoldások jelentősége fizika-szakos hallgatóink elméleti és gyakorlati eredményeiben

Elemezzük ezeket részletesebben: a) A legnagyobb probléma az elmélet és gyakorlat oktatása szorosabb kapcsolatának hiányában rejlik. Éppen ezért szükséges lenne, hogy a középiskolai tanárok ezt a kettősséget felszámolják Oktatásukban és a következőkben azonos mértékben bírálják el osztályzatukban a gyakorlati szereplést is. Sőt, az is kívánatos lenne, ha az iskolán kívüli házi feladatokat jobban ellenőriznék, és ez az ellenőrzés az osztályzatban is kifejeződne. Természetesen ezen nem azt kell érteni, hogy a tanár a gyakorlati feladat érdemjegyeit szigorúbban vegye, de semmiesetre sem azt, mint eddig egyes tanároknál szokás volt, hogy „színes" osztályzattal különböztette meg a feladatok jó vagy rossz eredményeit. Ugyanis ez sokszor oda vezetett, hogy a tanulók tudatában az a „színes" osztályzat „csak" példamegoldásból adódott, és nem tekintették „komoly" érdemjegynek. A fenti megállapítások nem zárják ki azt, hogy a középiskolai tanárok minőségi munkája az eredményeket erősen befolyásolja. Hasznos lenne egy olyan kimutatást is közölni, amely feltünteti az egyes területeken folyó jó tanári munkát. Mivel a dolgozatnak nem célja a középiskolai tanári munkának felmérése, éppen ezért azt a statisztikát nem közlöm. Még egy másik fontos tényt is leszögezünk. A különbségek abból is adódnak, hogy a középiskolai oktatás fő irányvonala az általános képzés, nem pedig a speciális képzés. Ez a dolgozat a középiskolai oktatás anyagából csak a fizikát ragadja ki. Természetesen mindaddig, amíg a gyakorlat és elmélet kettőssége megmarad a középiskolában, addig a felsőoktatásban is visszatérő probléma marad. b) Főiskolánk fizika-oktatása lényegében a speciális szakterületre való kiképzésben áll. Éppen ezért követelményeink erősen eltérnek a középiskolában folyó oktatás követelményeitől. Tulajdonképpen a középiskola részben arra hivatott, hogy az általános ismeretek alapjait oly mértékben rakja le, hogy arra a felsőoktatási intézmények oktatómunkájában támaszkodni lehessen. Ha mégis a felsőoktatás területein nehézségek mutatkoznak, akkor a szaktanár-képzés még néhezebbé válik, s nekünk, oktatóknak még nehezebb feladatot kell megvalósítanunk az oktatás színvonalának emelése érdekében. A főiskolai oktatás hiányossága abban rejlik, hogy a feladatmegoldásokra szánt óra igen kevés. Az elméleti heti 4 óra mellett a feladatmegoldásra szánt óra csak heti egy. Ez azt eredményezi, hogy az elméleti órán elhangzott anyaghoz nem minden esetben tudunk elegendő gyakorlati feladatot megoldani. Legfeljebb egy-egy típust tudunk bemutatni, amely csak arra elegendő, hogy az elméleti anyag gyors képlethalmazának bevésését elősegítse. A különböző típusú feladatok és azok különböző megoldásaihoz már nem jut elegendő idő. Ez viszont azt eredményezi, hogy a gyakorlatot vezető tanár kénytelen a saját elképzelését — megoldási tervezetét — rákényszeríteni a hallgatókra, mivel nincsen arra idő, hogy minden elképzelt megoldást — még az esetleg helytelen megoldási tervezetet, amelyet bármelyik hallgató felvethet — 108