Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hidasi Károly: A középiskolai feladatmegoldások jelentősége fizika-szakos hallgatóink elméleti és gyakorlati eredményeiben

kellőképpen kipreparáljuk. Az ilyen oktatási módszer — az idő rövidsége miatt — bizonyos mértékig visszafejleszti a hallgatók önálló gondolkodását, illetve annak fejlesztését. Ugyanis egy jó megoldástervezetet azonnal el kell fogadnunk és minden másra — mely talán ugyanolyan jó is — kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy az idő rövidsége miatt ,,nincs lehetőségünk azt is kipróbálni". Bizonyos esetekben alkalmazzuk azt a módszert is, hogy a hallgatók házi feladat formájában értékeljék ki más hasonló megoldások lehetőségét. Természetesen ilyen esetek után a következő óra ezekkel kezdődik, és rövid idő alatt összefoglaljuk a tanulságokat. Ez a módszer viszont csak azokat a hallgatókat elégíti ki, akik önszorgalmukkal elősegítik a saját továbbképzésüket, és nem tekinthetjük ezt a formát az egész évfolyamra nézve gyümölcsözőnek. Sajnos, itt is számolnunk kell olyan hallgatókkal, akik ezeket a feladatokat csak „szolgai módon" lemásolják. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ilyen rövid idő nem elegendő az elméleti anyag bevésésére. Legfeljebb arra jó — az egész évfolyamra vonatkozóan —, hogy hallgatóink felelevenítsék az elméleti órákon kapott mennyiségi összefüggéseket. c) A hallgatók túlterhelése miatt — bár ez ellen állandóan küzdünk — nincs lehetőség arra sem, hogy az egyéni tanulás keretén belül feladatok megoldásával foglalkozzanak. Sajnos, az az idő, amely hallgatóink rendelkezésére áll, a kötelező elfoglaltságon — politikai, ideológiai és más társadalmi munkán — kívül, legfeljebb arra elegendő, hogy az elméleti tárgyakra folyamatosan fel tudjanak készülni. Talán még csak azt jegyezném meg, hogy a háromszakos tanárképzés ezt az időt is megrövidítette azzal, hogy hallgatóink túlnyomó része állandóan rengeteg időt fordít a harmadik szakjának képzésére, pl. műszaki rajzok készítésére, különböző hangszereken való gyakorlásra, művészi rajzok elkészítésére. Ilyen körülmények között nem számíthatunk arra, hogy hallgatóink a feladatmegoldó képességüket szabad idejükben tökéletesítsék. Mindaddig, míg e három súlyos tényezővel számolnunk kell, nem várhatunk a felsőfokú fizika-oktatásban nagy változást. Reméljük, hogy amennyiben megvalósul a kétszakos tanárképzés, akkor ezen a területen is változás történik. Ezen hibákat, nehézségeket elsősorban is a középiskolai oktatásban lehetne kiküszöbölni. Természetesen ennek a problémának a megoldása nem megy máról holnapra, hanem csakis hosszabb ideig tartó közös munkának gyümölcse lehet. Reméljük, hogv a most bevezetett oktatási reform ezen a téren is nagy változásokat fog eredményezni. Bár azt sem szabad elfelejteni, hogy a változást — az eredmények minél magasabb fokú elérését, a gyakorlati életre való nevelést, és a szocialista tudat kialakítását — mi nevelők vagyunk hivatva elősegíteni, és küzdeni a megvalósítás sikeréért. Ezeket a felméréseket intézetünkben folytatni fogjuk, és a további vizsgálatok eredményét ismételten közreadjuk annak érdekében, hogy a felsőoktatás nehézségeinek, és végső soron a fizikus tanárképzés még' ma meglevő problémáinak megoldását elősegítsük. 109