Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Az antiflogisztikus kémia hazai előfutárai

II. A pneumatikus kémia hazai megjelenése Bár a tudománytörténet bebizonyította, hogy különféle gázokat jóval a XVIII. század közepe előtt is ismertek, megfigyeltek egyes alkémisták és kémikusok, e gázoknak a kémiában mégis csak akkor lett jelentőségük, amikor J. Black az 1754-től 1757-ig végzett vizsgálataiban kimutatta, hogy a mészkőből a sav hatására keletkező légnemű anyag sem vízgőz (amire a forrás jelenségéhez hasonló megnyilvánulásával kapcsolatban addig gondoltak), sem pedig levegő, hanem egy másfajta gáz, amelyet ő „aer fáxus"-nak nevezett el. Kimutatta, hogy ugyanez a gáz jelenik meg az égésinél is, s ezzel találkozhatunk a mészégetés alkalmával is. Ez a felfedezés már praktikus, vagyis gyakorlati jelentőségű volt, ez már érdekelte a merőben elméleti kémiától tartózkodó protestáns hazai iskolákat is. Rugalmasságukra, egyben pedig a nyugattal való jó kapcsolatukra igen jellemző az az adat, hogy 1755-ben, tehát Black felfedezését mindössze egy évvel követően, a kolozsvári kollégiumban Verestói György már megemlékezett előadásaiban az újonnan felfedezett aer fixus-ról. A pneumatikus kémia tehát viszonylag igen hamar utat talált a magyar értelmiséghez. Nem róhatjuk fel Verestói 'hibájául, hogy nem értelmezte egészen helyesen a széndioxid szerepét az égés kémiájában. Ha nem is helyes ma tehát Verestói több mint kétszáz évvel ezelőtti megállapítása ezzel kapcsolatban, csak méltányolnunk szabad, amikor azt mondja: „Nyilvánvaló, hogy a tűz és a meleg az aer fixus összegyűlése és közreműködése nélkül lehetetlen [2], Összetévesztette, láthatóan, az okozatot az okkal, tudnunk kell azonban, hogy mindez pár évtizeddel az égés kémiájának tisztázása előtt történt. III. A Meyer-féle nézetek elleni harc Tíz évvel Black felfedezésének első bejelentése után J. F. Meyer új elmélettel lépett fel. Tagadta, hogy a mészégetésnél aer fixus keletkezne, szerinte a mészkő a tűzből valamilyen anyagot vesz fel, amelyet ő zsíros savnak (acidum pingue) nevezett el. Ezáltal az anyag által válik az égetett mész égető hatásúvá, nem pedig, ahogyan Black tanította, hogy az aer fixus eltávozása idézi elő az égetett mész kauszticitását. Jellegzetesen maradi ez az álláspont. Az acidum pingue rejtélyességében is, megjelenésében is nagyon hasonlít a Stahl-íéle flogisztonhoz, Meyer azonban félt ezt bevallani, minthogy akkoriban a flogisztonelméletnek már számos ellenzője akadt. A zsíros sav néven felújított flogiszton mellett foglaltak állást azok, akik a régi nézetek felülvizsgálására nem voltak hajlandók, márpedig 199