Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Az antiflogisztikus kémia hazai előfutárai

nyilvánvaló volt, hogy Black tanítása az akkor kialakult kémiai felfogásrendszerbe nem volt minden további nélkül beilleszthető. A kémia haladó és maradi képviselői éles vitákban csaptak össze Black és Meyer elméletével kapcsolatban. Ez a vita a kémia alapjainak tisztázása szempontjából rendkívül jelentős volt. Magyarországi vonatkozásban igen fontos, hogy a vitát a Selmecbányái Bányászati Akadémia volt professzora, Jacquin Miklós indította el 1769-ben kiadott munkájával [3]. Jacquin a könyv megjelenésekor már elhagyta országunkat és bécsi professzor volt, kétségtelenül igaza van azonban Proszt Jánosnak, amikor kimutatja, hogy ennek a munkának kísérleti része még Selmecen készült, hiszen a könyv megjelenésének évében történt csak az állás változás, márpedig a könyvben tárgyalt fontos kísérletek véghezviteléhez hosszabb időre volt, nyilvánvalóan, szükség [12]. Jacquin könyvéről a legilletékesebb, Lavoisier úgy nyilatkozott, hogy ,,ezt a dolgozatot kiváló munkának kell tartanunk módszere és a miatt a világossága miatt, amellyel a tényeket előadja, a tartalmazott kísérletek megválasztása, az eljárások egyszerűsége és igazsága miatt" [5]. Speter azt is mondja, hogy Lavoisier a BZack-féle tanokkal Jacquin munkájából értesült csak, minthogy angolul nem tudott, ez adta meg tehát a lehetőséget az új kémia alapjainak lefektetéséhez [13]. Hazánkban egyébként sem sok híve volt Meyernek. Meyerianusnak számított ugyan Jacquin tanszéki utódja, Scopoli Antal, őneki azonban kémiai vonalon nem volt olyan hírneve, amely a meyerianus tanok elterjedését alátámasztotta volna. A pneumatikus iskolához tartozott Kolosvári Sámuel is, aki 1775-ben kiadott disszertációjával [6] igyekezett az előrehaladást támogatni. Részletesen ismertette a kémia akkori közelmúltjának eredményeit. Foglalkozott van Helmont, Boyle, Papini és Black eredményeivel, ezenkívül azonban a kortársak, mint Cavendish és Priestley legújabb eredményeit is felvette dolgozatába. Akkor is említésre méltó lenne Kolosvári dolgozata, ha csak ennyit tartalmazna. Ö azonban nem egyszerűen az eddigi eredmények regiszt-. rálója akart lenni, részben megismételte elődei kísérleteit, részben pedig maga is új kísérleti eredményekkel akarta gazdagítani a pneumatikus kémiát. Kísérletei nem jelentősek, ha eredményüket tekintjük, tudománytörténeti érdekességük azonban így is vitathatatlan, minthogy a nomenklatúra területén egyéni utakat követett. Helyesen állapította meg, hogy a nemzetközi tudományos érintkezés szorosabbá és gyümölcsözőbbé tétele érdekében szükséges lenne a nomenklatúra egységesítése. Kolosvári Sámuelnek, az akkori utrechti diáknak javaslatát azonban nem fogadták el, nem is ismerték. Az említett javaslatban az a megállapítás is szerepel, hogy az aer fixusnak sokféle fajtája van. Eszerint: 1. Aer fixus: a) septicus •N b) antisepticus c) ventosus 2. Aer factitius 200